Az aposztróf magányossága

A violinkulcs beletört a zárba, így a CD-lemez továbbra is a dobhártyán kívül maradt. A kukásautó végigvitte a városon a csöndet, ám környezetszennyezési indokkal sehol sem engedték lepakolni a rakományt. Érvényesült a szólásszabadság: a sajtóbálon senki sem cenzúrázta a tánclépéseket. Néhányan visszatértek a szilárd tüzelésre, hisz a tüzépeken egészen jó árban már favicceket is lehetett kapni. A víziótoronyban valószínûleg rossz volt a nyomás, mert az életszínvonal sehogyan sem akart a kívánt magasságig felmenni. A négyes villamos csápjait kölcsönvette a szentjánosbogár, s a vezetéken töltõdött, ezért hosszan a nyílt pályán vesztegelt a szerelvény. Az idegosztályon a forgalomból kivont autóbuszok pótkerekeivel átmenetileg feljavították János bácsi tudatát. Az irodalomban kevés volt a védõfelszerelés: így tizenhét diák búvárruha nélkül merült el a Petõfi-versben. Az idézõjelek polgári esküvõjén tanúskodott két fonéma. A magányos aposztróf viszont továbbra is rendszeresen bejárt franciázni a párizsi akcentusba.
 

Angolságom elõtörténete
 

A titkosírás titka

Feldereng az idõk homályából egy késõ õszi délután, amelyen megboldogult és tiszteletre méltó pályatársam, Urbán Ernõ azt kérdezte tõlem: - No, fiú, szeretnél-e megtudni valami fontosat?
    Az írószövetség klubjában álldogáltunk, zajongó íróktól övezve, egy tanácskozás szünetében.
    - Minden fontosat szeretnék megtudni - feleltem kitérõen, egyszersmind azonban életem lényegét adva, miközben elidõztem pillanatig azon a jelenségen, hogy milyen aránytalanul csöpp szája van Urbán Ernõnek a feje méretéhez képest.
    Puha fedelû könyvet húzott ki a bal zsebébõl, és elém tartotta. A nevem állott a naplementét vagy napfeljöttét ábrázoló borítón, alatta pedig nagybetûs, angol cím: Alone or United. Megnedvesítette és mosolyra csücsörítette rózsaszínû ajkait Ernõ bátyám, s láthatóan élvezte ámulatomat.
    - Tudod-e, hol találtam ezt? - emelte meg a könyvet, nyilván bizonyosra véve, hogy úgysem találom el, menten hozzáfûzte: - A Szaharában, egy oázis bazárjában, kisöcsém!
    Veres Péter bácsi, aki mellettünk állt, szintén megbámulta a kiadványt, és azt mondta: - Nicsak!
    - Neked adom - nyújtotta át a szóban forgó tárgyat Urbán Ernõ, azután tüntetõen hátat fordított, és Veres Péterrel kezdett értekezni. Eloldalogtam és óvakodva belelapoztam a mûbe, s mindjárt a második oldalon megláttam, hogy a Corvina Kiadónál jelent meg 1959-ben. Emlékezetembe villant hirtelen, hogy ezt a könyvet én írtam, amire egyébként a borítón virító nevem is utalt. Ráadásul életem elsõ, könyv alakban megjelent írásmûve volt. Mint a Szabad Föld címû parasztlap egyik szerkesztõjét, arra kért a Corvina, hogy fõképpen nyugatiak és harmadik világbeliek számára foglaljam össze a magyar mezõgazdaság szocialista átszervezésének történetét, lehetõség szerint inkább a pozitívumokra helyezve a hangsúlyt. Engedve az igénynek is, a magam tapasztalatainak is, többszöri javítás után elfogadták, azután hat nyelvre átültették, és afféle propagandaanyagként terjesztették. Így kerülhetett a Szaharába is, ahol a francia kultuszkormány ösztöndíjával utazgató Urbán Ernõ rábukkant.
    Távolról sem tekinthettem hát nemzetközi szépírói sikernek a könyvecskét, mindamellett jól esett ránéznem, noha számomra érthetetlen volta okán leginkább úgy festett, mint formai és tartalmi szempontból egyaránt rejtélyes - szárított kutyaszar.
    Emlékeztem, hogy kaptam annak idején két tiszteletpéldányt, de legényéletembõl következõen olyan sokszor költözködtem albérletbõl albérletbe, hogy elhánytam õket. Eredeti magyar címére sem emlékeztem, az angolt pedig nem értettem.
    Úgy intéztem, hogy szünet után Ungvári Tamás mellé ülhessek, akirõl közismert kiváló angol nyelvismerete.
    - Kíváncsi vagyok - mondtam neki nagy ravaszul -, híven fordították-e az általam adott címet? Mit jelent ez magyarul? - tartottam szeme elé a könyvet.
    - Egyedül vagy közösen - felelte Ungvári a borítóra pillantva, a meglepõdés legkisebb jele nélkül.
    - Akkor stimmel. Én is erre gondoltam - bólintottam, azután hozzáfûztem: - A Szaharában találta Urbán Ernõ.
    - Ott is a helye - súgta Ungvári, majd úgy tett, mintha az éppen felszólaló mondandójára összpontosítana.
    Soha nem tiszteltem túlzottan önmagam, és annak sem éreztem szükségét, hogy mások tiszteljenek, de Ungvári humora bosszantott. Mégiscsak én... angolul... a Szaharában... Ez legalább egy verespéteri kiszólást megérdemelne... Hamarosan túltettem azonban magamat a vélt sérelmen, és arról kezdtem álmodozni, hogy valójában teli kalap "általános egyenértékest", civil nyelven: pénzt markolhatok majd fel, hiszen a könyv annak idején csak idegen nyelveken jelent meg. Most, miután az eltelt idõ alatt, fõként az országosan elhíresült Mélytengeri áramlás címû szociográfiám révén rangosabbá lettem, kiadják majd ezt a régi brosúrámat magyarul is. Ha nem könyvalakban, hát legalább majd valamelyik folyóiratban. Ha nem az egészet, legalább néhány részletét... Bíztam benne, hogy sok jó részletet emelhetek ki a könyvbõl.
    Ehhez azonban szükséges az eredeti magyar változat.
    Feltúrtam alkalmi otthonomban a papírjaimat, de nem leltem rá az eredeti, gépelt példányra. Éltetett a remény, hogy a kiadónál sikerül föllelnem, hiszen egy kiadónál rendnek kell lenni! Ebben a várakozásomban nem is csalódtam. Ugyanis éppen a rend jegyében semmisítették meg a kéziratomat. Azt mondták: lejárt a megõrzési idõ.
    Álldogáltam egy utcasarkon, kezemben a könyvemmel, akár majom a staniclivel. Nem tudtam, hogy miképpen hatolhatnék belé, mi módon vehetném birtokba a benne rejlõ értékeket. Valószínûleg akadna, aki lefordítaná magyarra, de akkora pénzért, ami a várható honoráriumomat megharmadolná, vagy teljesen el is vinné. Azonkívül zsenánt lenne, ha elterjedne, hogy olyat írt Csák, amit maga sem ért, ezért lefordíttatta érthetõ magyarra... No, ebbõl nem kérek. Nem kívántam, hogy tiszteljenek, de nehezen tûrtem, ha pimaszkodnak velem. Tulajdonságaim közé tartozott, hogy azt sem szerettem, ha szánalmat ébresztek, s ennek hangot adnak, magamat azonban szerettem szánni. Most is úgy éreztem, hogy minimum krisztusi szenvedés az osztályrészem. Krisztus óta rákaptak az emberek, hogy minden Megváltót megfeszítsenek, olykor anélkül, hogy tudnák, mit cselekszenek. Vagy tudnák, hogy kit kell megváltójuknak tekinteniük. Márpedig tõlem nem tudják meg, mert az is meghatározó tulajdonságaim része, hogy szerény vagyok.
 
...in the beginning

"Talán meg kéne tanulnom angolul" - mondtam magamnak, és rögtön meg is bántam, tudniillik a nyelvtanulásról kínos emlékeim voltak. Gyerekkoromban gyakran bukásra álltam németbõl és latinból, s nem sokra jutottam az orosz nyelvben sem. Pedig ezek mind kötelezõk voltak, hát mit várhatok egy magamra kényszerített magánszorgalomtól?!
    Mégis beiratkoztam egy angol kurzusra a Fészek Klubban. A tervezett idõ felénél azonban otthagytam a tanfolyamot. "Sem idõvel, sem zsebbel nem bírom" - adtam meg a magyarázatot a kíváncsiskodóknak. Pár nappal késõbben azonban újra elõvettem a nyelvkönyveket, angol adásokat hallgattam a rádióban, majd magántanárt fogadtam, de két hónap után elbocsátottam - szintén idõ és pénz hiányában.
    Mindezeknek a kísérleteknek a nyomán azonban eljutottam angol tudásban odáig, mint az õskor elõtti derengésben élõ ember az élõ beszéd megformálásában. Ezt a haladásomat lelkesen elõadtam egy alkalommal Szabó Pál írónak is, akinek házasságom révén a rokonságába kerültem, de õ nem fûtötte bennem a lelkesedést. Azt mondta: "A beszédhez igen kevés ész kell, akkor is, ha angolul beszél valaki..."
    Kaptam azért bátorítást is. Egy alkalommal, mint számos más alkalommal, Váci Mihály társaságában ücsörögtem a Gellért presszóban. A szomszéd asztalhoz angolok települtek, akiknek én segítettem, hogy megértsék magukat a pincérrel.  Váci csaknem leesett a székrõl, mert eddig ismeretlen oldalamról mutatkoztam neki. "Csak passzióból tanulom az angolt - tájékoztattam Vácit és még az alábbiakkal is kiegészítettem: - Az ember igyekszik utánozni a természet szabadalmait a bionika nevû tudomány révén. Én például angoltanulással edzem az eszemet. Tapasztalatból tudom ugyanis, hogy az elme tétlensége veszélyesebb a testi tétlenségnél."
    Amit másokkal el akartam hitetni, elhittem magam is. Mániám lett az angoltanulás. Ismeretségre tettem szert angolul beszélõ afrikai diákok csoportjaival, nem dobáltam el a PEN Klub meghívóit, mint korábban, hanem eljártam a rendezvényekre, és hallgatóztam. Beiratkoztam az angol követség könyvtárába, részt vettem a British Council rendezvényein, s ha nem volt a közelemben angolul tudó magyar, gátlástalanul csevegtem angolokkal. Távolból olybá tûnhetett, mintha valóban otthonosan mozognék a közegükben.
    Terjedni kezdett a tévhit, hogy tudok angolul, s ebbõl fakadóan kétszer is nehéz helyzetbe kerültem, de kivágtam magam és megtapasztaltam, hogy mennyire nagyszerû még reménytelen helyzetben is küzdeni és erõsnek lenni. És azt is megállapítottam, hogy sok esetben boldogítóbb a tudás megszerzéséért folytatott harc, mint a megszerzett tudás további gyarapítás nélküli birtoklása. Vagyis a szellemi tulajdont is gyarapítani kell, mert különben örökkön fogyatkozik. Azonkívül csak a meglevõnek örülni - egy idõ után unalmas. És az unalom is unalmas. Olyanok vagyunk embervoltunkban, amit állandóan felül kell múlni.

Az elsõ próba

A hatvanas évek végén történt, hogy valamilyen okból az írószövetségben tartózkodtam, és az akkori elnök, Dobozy Imre behívott a szobájába, hogy beszélgessünk. Semmi nekem szóló, külön gesztus nem volt ebben. Mindenkit behívott, akit meglátott, és mindenki esetében az történt, hogy Dobozy beszélt, a vendég meg hallgatott. Második világháborús emlékeit idézgette, majd egy esetleges harmadik világégés esélyeit latolgatta, boldogan merülve el a szakmailag lényeges katonai megfontolások árjában.
    Már búcsúhoz készülõdtem, amikor megszólalt a telefon. Dobozy felvette, egy ideig hallgatott, majd azt mondta:
    - Éppen itt van Csák. Majd õ...
    Miután letette a kagylót, közölte, hogy a Béketanácstól hívták. Valami kanadait akarnak a nyakára küldeni, és azt kérdezték: boldogul-e vele tolmács nélkül, vagy máskor küldjék tolmáccsal együtt? Erre mondta õ, hogy én éppen kéznél vagyok, nyugodtan küldhetik egyedül is a kanadait.
    Ezt követõen kéjesen folytatta katonapolitikai analízisét. Nekem viszont kattogni kezdett az agyam. Nagy percek ereje szorította bilincsbe a tudatom. Döntenem kellett, hogy mitévõ legyek? Legjobb lett volna valamilyen ürüggyel megpattannom, de a botránytól való félelemnél erõsebb volt bennem a kaland iránti vonzalom, s a lelkem fenekén meghúzódó szélhámos ösztön. Megvártam a kanadait.
    Apró emberke volt, nagy táskával. A táska súlyától furcsa mód meggörnyedt, akár egy háromnegyednyire kinyitott bicska. Így maradt azonban, amikor leült is, ezért inkább testi hibás lehetett, de a kedélye nagy életerõt mutatott. Papírokat húzott elõ a táskából, és megállás nélkül, lelkesülten csillogó szemeket meresztve, s hadonászva magyarázott. Annyit vettem ki a beszédjébõl, hogy õ békeharcos minõségében utazgat a világban, terjeszti a nála levõ röplapokat, fõképpen azonban saját verseit, amelyekbõl fel is olvasott néhányat. Szerencsére Dobozyt éppen úgy nem érdekelték a versek, mint engem, ezért Dobozy nagy örömére elszavaltam a Talpra magyart.
    A prózai részeket illetõen azt fordítottam Dobozynak, hogy kanadai emberünknek nyolc gyereke van, helyteleníti a nõk egyenjogúságát, az iskolapolitikát, valamint az ûrhajózást. Mindebbõl azonban vajmi kevés volt igaz. Erõs gyanúm szerint egyebekrõl magyarázott, s azok helyett mondtam, amit mondtam a Magyar Írók Szövetsége elnökének, aki viszont marxista nézõpontok szerint reagált az imígyen terítékre hozott kérdésekre. Megfontoltan fogalmazott Dobozy, és gyakran szüneteket tartott, hogy lehetõségem legyen a szövege lefordítására. Úgy oldottam ezt meg, hogy nyelvkönyvekbõl tanult típusmondatokat idéztem. Például: "Teljes mértékben egyetértek Önnel... Magyarországon sok paprikával fõzik az ételeket... A könyvek nálunk olcsók" - és így tovább. A kanadai komolyan hitte, hogy ilyesmikrõl beszél házigazdája, és bólogatva mondott is ezt, meg azt, amit úgy adtam tovább Dobozynak, mint általános egyetértést.
    Miután így kibeszélgettük magunkat, felálltunk, hogy elköszönjünk, de Dobozy Ime szükségesnek tartott még valamit.
    - Mondjad neki - fogta meg a kabátom hajtókáját -, hogy a második világháború alatt én a tovarisoknál szolgáltam.
    A kis kanadaihoz fordultam, Dobozyra mutattam és azt mondtam:
    - Hi szez, nou pléjsz, lájk houm - ami magyarul annyit tesz: "Azt mondja, mindenütt jó, de legjobb otthon."
    Azt hitte a békeharcos, hogy a nagy írószövetségi szoba fõnöke az õ barangolásával kapcsolatban bölcselkedik így, és szélesen mosolyogva bólogatott, s értelmezésem szerint olyasmit mondott, hogy õ is vágyik már haza, és megölelte Dobozyt. Arra következtetett Imre, hogy a kanadai szovjetbarát, és magyarosan megropogtatta a derekát, majd még egy konyakot a szájába öntött.
    Hiszem, hogy az Isten megbocsát nekem ezért a szélhámoskodásomért. Mindenesetre Dobozy Imre jó példát mutatott az Úrnak, mert megbocsátott nekem, amikor pár nappal késõbben elõadtam neki a színtiszta igazat, azzal kiegészítve, hogy a kanadai alig tudott angolul, mert francia állampolgár, aki éppen kanadai rokonai nyakán él, de ezt nem értették meg a Béketanácsnál... Nekem is gondot okozott, hogy szót értsek a kis kalandorral. Dobozy megértõ magatartását azzal honoráltam, hogy újabb óra hosszán át hallgattam mélyenszántó fejtegetéseit a harmadik világháború esélyeirõl.
 
A második próba

Rögeszmém lett, hogy minõségi ugrást akkor érhetek el az angol nyelv tanulásában, ha belefúrakodom a nyelvi közegbe. Abban az idõben azonban alig látszott lehetõség, hogy akár csak gyarmati angol nyelvterületre jussak, ezért hatalmas szerencsének tekintettem, hogy elutazhattam egy Szlovéniában rendezett PEN konferenciára. Azok számára mondom tájékoztatásul, kik nem tudhatják, hogy a PEN hivatalos nyelve az angol és a francia, vagyis legalább egyik nyelven kell beszélni, de hasznos valamelyes jártasság mindkettõben. Vagyis jelenlétem azt biztosította, hogy egy teljes hétig angol nyelvi közegben létezhettem. Angolul köszönnek rám reggel, angol elõadásokat hallgathatok, angol nyelven köthetek ismeretségeket, esetleg szert tehetek barátságokra s mindez nem is történhet másként, mert csakis angoltudásomra támaszkodva élhetek egy hétig.
    Sejtelmem sincs, mi ütött a magyar PEN illetékeseibe, hogy engem küldtek ki, de föltehetõen azzal a félig valós tájékozottsággal rendelkeztek, hogy tudok angolul. S erre alapíthatták azt a másik személyi döntésüket, hogy Fekete Gyula írótársamat utaztatták velem együtt, akirõl tudták, hogy nix angol, viszont ott vagyok én...
    Fekete Gyulával akkoriban jó kollegiális viszonyban voltunk, és elárulta, hogy õszintén örül ennek az utazási lehetõségnek, megérkezésünk pillanatában azonban elkomorult, sõt felháborodott, mert konstatálta, hogy nem adtak mellénk tolmácsot. Ha feltételezte is, hogy az én segítségemmel elboldogul, meggyõzõdése volt, hogy hivatalból dukál neki egy tolmács. Próbáltam meggyõzni, hogy ilyen tanácskozásokon mindenki a saját maga tolmácsa, továbbá én készséggel rendelkezésére állok - nem nyugodott meg. Követelte, hogy menjünk a rendezõségre, és ha nekem nincs is rá szükségem, õ mindenképpen igényt tart egy tolmácsra.
    A "rendezõség" idõs hölgy volt. Valójában adminisztratív ügyek intézésével foglalkozott, meg a szabadidõ-programok szervezésével, s mind riadtabban szemlélte háborgó írótársamat, aki az én tolmácsolásomban elõadottak szerint olyasmit követel, amit nem tudnak teljesíteni.
    Miután dolgunk végezetlenül távoztunk, az öreg hölgy kicsi szobájából, Fekete Gyula tombolni kezdett, mert nem akarta elhinni, hogy éppen Szlovéniában lenne kizárt dolog egy magyarul tudó ember föllelése. Azzal érveltem, hogy magyarul persze sokan tudhatnak Szlovéniában, de föltehetõen hiányzik az angol nyelvismeretük, illetõleg ha akadna is ilyen személy, nem hozzák a PEN tanácskozásra, mert - ismételtem -: nem szokás! Írótársam azonban alkatilag olyan, hogy nehezen meggyõzhetõ, pláne, ha gyanúi vannak azt illetõen, hogy félre akarják vezetni. Azt gyanította, hogy szándékosságról van szó, és ez a mi magyar voltunk ellen irányul. Márpedig õ ezt a megalázást sem íróként, sem magyarként nem tûri. S minthogy õt anyanyelve börtönébe zárták, tõlem követelte, hogy intézkedjem azonnali hazautazásunk felõl. Reménytelenül újabb érvelésbe kezdtem, hogy sem íróként, sem magyarként nem léphetünk le a színrõl, hiszen annak itt is, otthon is fölötte kínos következményei lennének, nem beszélve arról, hogy a dolog megvalósíthatatlan, hiszen a jegyeink nem alkalmasak, csak meghatározott idõpontokban megejtendõ utazásokra s magánpénzünk nincsen magánutakra. Végül azzal az ígérettel csillapítottam le: intézkedem, hogy következõ reggelen, a tanácskozás kezdetekor mellette legyen egy tolmács.
    Tudtam természetesen, hogy nem lesz, de idõt kellett nyernem. És bennem legalább olyan erõs volt a maradás vágya, mint írótársamban a dúló-fúló távozásé. Képtelenségnek éreztem volna, hogy elhagyjam az angol nyelvû paradicsomkertet, márpedig, ha írótársam eljön, akkor nekem is jönnöm kell, felvállalva a botrány felét - ez így logikus. Ráadásul azt még nem is említettem az eddigiekben, hogy a szlovén PEN által tervezett és szervezett nemzetközi összejövetel az Adriai-tenger partján volt, egy Pirán elnevezésû mesés üdül-helyen!
    Buzgalmamat bizonyítandó, a tõlem telhetõ pontossággal lefordítottam a résztvevõknek szétosztott angol és francia nyelvû programot, és bevittem Fekete Gyula szobájába, hadd lásson bele õ is az ügymenetbe. Bár ne tettem volna! Kijelentette: ahhoz a napirendhez, amely az író és olvasó kapcsolatáról szól, neki is van mondanivalója, mert ebben a dologban a világon mindenki másnál jártasabb. Már csak ezért is állítsak elõ egy tolmácsot. Menten hozzá is kezdett felszólalása írásához.
    Ismét megígértem, hogy lesz tolmács. Szorongó lélekkel kisétáltam az Adria partjára, és mint nagy gondolkodók szokták: sokáig bámultam a hullámokat. Ezt követõen beballagtam egy drinkbárba és csekélyke napidíjamból elkortyolgattam egy kis üveg sört. Nem lettem tõle okosabb, ellenben oldottabb igen, és beszédbe elegyedtem egy franciával, aki a konferencia meghívottja volt, s aznap már váltottunk néhány szót, mert anyanyelve mellett angolul is tudott annyit, amennyit én. Észrevette rejtett bánatomat, és meghívott egy újabb sörre. Megvallottam neki, hogy magyar kollégám felszólalásra készül, de nem tud se franciául, se angolul, és én sem tudom az utóbbi nyelvet annyira, hogy elõadható módon elkészítsek egy fordítást.
    - Lefordítjuk majd együtt! - rikkantotta a francia, és el is mondta, hogy miképpen gondolja. Olyan egyszerûnek tûnt az egész, mint ahogyan a zseniális dolgok általában.
    Rohantam Fekete Gyulához, aki talpig füstben görnyedt, és felszólalása utolsó mondatait írta.
    - Elintéztem a tolmácsolást! - lihegtem. - Annyi csupán a komplikáció, hogy Ljubljanából kellene ideutaznia, de pillanatnyilag valamiért akadályoztatva van. Úgy gondolom ezért, az a biztonságos, ha most elküldjük neki a kéziratot. Megbeszéltem a rendezõséggel. Éppen indul egy repülõgép a szlovén fõvárosba, azzal küldjük el a tolmácsnak a kéziratot, hogy elõre fordítsa le. A reggeli géppel pedig magával hozza, s ha semmiképpen sem tud jönni, a magyarról angolra fordított felszólalást elküldi.
    Összehúzott szemekkel hallgatta Gyula barátom az egyszuszra elõadott s némiképpen bonyolultan hangzó szövegemet, de végül tessék-lássék módon átnyújtotta kéziratát.
    Nyargaltam vele a drink-bárba, ahol megbeszélésünk szerint várt a francia. Ezúttal én rendeltem neki sört, és munkához láttunk. Hozzávetõlegesen jeleztem neki angol szavakkal, hogy mi a mondatok tartalma, õ pedig franciára tette át. Végül összedolgozta az egészet, s akkorra jól benne voltunk az éjszakában, és megfelezõdött a napidíjam összege. Igaz, az utolsó kört a francia fizette.
    Másnap bágyadtan ébredtem. A reggelinél visszaadtam írótársamnak az eredeti kéziratot, és tájékoztattam, hogy a fordítás megérkezett Ljubljanából. Igaz, úgy tájékoztattak utólag, hogy angolul tudó magyar helyett csak franciául tudót leltek, de hát a kettõ itt egyenrangú. A fordítást már le is adtam a rendezõségnek. Gyulának csak az elsõ néhány szót kell mondani a mikrofonba, a többit majd a rendezõség által erre kijelölt személy olvassa.
    Minden ezek szerint zajlott. Végezetül a "mi" felszólalásunk valamivel nagyobb tapsot kapott, mint az elõzõ, s ez láthatóan jól esett írótársam önérzetének, mert elégedetten dörmögte:
    - Úgy látszik, mégsem olyan süket ez a társaság, és megértettek valamint a mondandómból.
    Ezt a vétkemet hosszú idõn át elhallgattam egy jó órában azonban megvallottam Fekete Gyulának, s várakozásommal ellentétben derûsen fogadta. Nehogy túlságosan sikeresnek véljem azonban svindlimet, hozzátette, hogy õ elsõ pillanattól gyanította az igazságot...

Exeterben

Szlovéniai élményeim úgy feldobtak, hogy minden korábbinál komolyabban láttam hozzá a tanulásnak. Olyan középfokú tanfolyamra iratkoztam be, amelyen azt ígérték, hogy sikeres vizsga esetén a British Council ösztöndíjával egy hónapos angliai tartózkodás garantálva van.
    Szorgalom és szerencse házasságának eredményeként megszületett az angliai út. Néhányan más angol városban - én Exeterben kaptam tartózkodási, azaz: továbbtanulási lehetõséget. Sõt, ez már nem csupán nyelvismeretben gazdagított, hanem általános mûveltségbeli gyarapodást is jelentett, ugyanis nem egyszerûen nyelvi kurzus zajlott Exeterben, hanem úgynevezett nyári egyetem keretében filozófiától agrárgazdaságig - mindenrõl hallhattunk elõadásokat a világ legjobb egyetemei által küldött elõadóktól. Egyikük például Mohamedániából jött, és a professzori asztalon törökülésben tartotta elõadását a jogról. A Yale egyetemrõl olyan tanár jött, aki a marxizmus mindenekfelettiségét hangsúlyozta.
    Az elõadásokhoz szemináriumok kapcsolódtak, ezenkívül esténként különféle - leginkább zenei - programok zajlottak, sajnos, külön díjazások ellenében, így csak elvétve tudtam õket élvezni. Nagyon szerény költõpénzem nagy részét elvitte az Exeter körüli kirándulás. Legnagyobb költségbe azonban azzal vertem magam, hogy részt vettem egy országos turista körúton. Londonba mentünk s onnan Dover, Brighton, Portsmouth, Bath, Bristol, Stratford-on-Avon, Coventry, Oxford és vissza London, illetve onnan Exeter volt az útvonalunk. Minden kényelemmel felszerelt autóbuszon utaztunk, és csak az sejtheti, milyen gyönyörû lehetett ez az utazás, aki maga is járt már az általunk látott városokban és tájaikon. A varázslatos látványosságok sorából mégis kiemelkedik Dover a legendás fehér szikláival és az akkor üzembe helyezett légpárnás hajóival, amelyek a szigetország és a kontinens között közlekedtek. Ismét csak azt mondom, hogy nincsenek szavaim Bath-nak, a római kori fürdõvárosnak a leírásához - aki tudni akarja, milyen, utazzon oda. Shakespeare szülõháza Stratfordban szintén varázslatos világ, nemkülönben Coventry, a második világháborúban tönkrebombázott város, amelynek egyik újjáépített templomában, a belsõ tér négy sarkában egyszerre négy különféle vallás hívei vettek részt saját szertartásaikon. Szocialista tudatom várfalait ostromolta ez az ökumenia, amellyel korábban sohasem találkoztam. Tágrameredt szemekkel ittam a gondozott szántók, farmok és gazdag legelõk látványát, külön hódolva a villanypásztoroknak, amelyek vékony drótok formájában mindenfelé mutatták magukat, közrefogva szebbnél szebb legelészõ jószágokat. Ismét másfajta minõségû élmény volt a Salisbury-síkságon föllelhetõ Stonehenge, a hatalmas sziklákból köralakban épített csillagvizsgáló, vagy templom; az építmény õskori rendeltetésén máig zajlik a vita.
    Egy mondás szerint minden ember egyenlõnek születik, a következõ pillanatban viszont már nem az. Ennek a mintájára érkeztem valamennyi hallgatóval egyenlõként a nyári egyetemre, de hamarosan kitûnt, hogy ez még sincs így. Az elhelyezésem, azt hiszem, nem különbözött másokétól, egyéb különbségek viszont mihamar kiderültek. A menzán egyforma kosztot ettünk, de a külön kis árudákba, trafikokba, bárokba már nem jártunk egyenlõkként és fõképpen nem költöttünk egyenlõkként. Volt néhány hozzám hasonló ösztöndíjas, a többség azonban saját költségén tartózkodott az egyetemen és vett részt az elõadásokon meg a külön programokon, s ezek hamar elkülönültek. Ezek jó része otthonosan mozgott a teniszpályákon, amelyeknek a szélén én a számat tátottam. Mindennél erõsebb választóvonalat jelzett azonban az, hogy én szocialista országból jöttem, míg három lengyel kivételével, mindenki más a nyugati világ országaiból érkezett. Nem állíthatom, hogy senki nem akart volna szóba állni velem, de a szóbaállók eléggé leereszkedõk voltak, vagy én annak láttam õket, és nem szerettem, hogy csodabogárként bámulnak.
    A sors azonban egyensúlyra törekszik, s hamarosan megtaláltam azt a helyet és környezetet, amelyben jól éreztem magam.
    Egyéb fakultások mellett, agrároktatás is folyt az egyetemen, s a tanszékhez kísérleti gazdaságok is tartoztak. Termeltek növényeket és tartottak állatokat. Ezeknek a mûködtetéséhez pedig megfelelõ szakemberek szükségeltettek, vagyis olyanok, akik otthonosan mozogtak a talajmûvelés, meg a jószágtartás mindennapjaiban. Szabad idõmben szívesen kószáltam a gyönyörûen munkált földeken s egy alkalommal olyan csoport közelébe értem, ahol éppen filmeztek. Eléggé közel furakodva láttam és megértettem, hogy oktatófilmet vesznek fel az aratásról. Egy kopasz doktor professzor kaszát markolt, és hosszan magyarázta, hogy száz évvel ezelõtt még általánosan használatos volt az angol farmokon ez a csodafegyver, de ma már alig akad olyasvalaki az országban, aki használni tudná. Például õ sem, de azért megpróbálja bemutatni, hogy miképpen is történt a kaszálás. Két suhintás után azonban menten abbahagyta, mondván: olyasmire akart kísérletet tenni, mintha két darab fa dörzsölésével próbálna tüzet csiholni.
    Ekkor bukfencet vetett a buták önérzete a fejemben, és azt mondtam, hogy én tudom azt a szerszámot használni. A professzor nem sokat vacakolt. A kezembe nyomta, és azt mondta: mutassam. Rám szegezõdtek a szemek és a tévékamerák, én pedig kissé reszketõ inakkal ugyan, de takarosan vágtam egy rövid rendet, amit éljenzés és taps követett, majd rám rontottak a tévések, és pár szavas bemutatkozást kértek.
    Következõ estén a tévében láthattam önmagam. Néhányan felismertek, és újabb vállveregetéseket kellett elszenvednem, viszont legnagyobb meglepetésemre behívtak az egyik irodába, és pénzt nyújtottak át tévészereplésemért. Ennél is kellemesebb volt, hogy a tangazdaság egyik vezetõje küldönc útján értesített, hogy bármikor szívesen látnak a gazdaság területén, ahová egyébként idegenek nem léphettek be. Ez is az üzenetben állt, s angolokra jellemzõ módon így hozták tudtomra utólag, hogy én elõzõleg is szabályt szegtem, amikor a tangazdaságban grasszáltam.
    Én meg a magam humorának megfelelõen soha nem kószáltam attól kezdve az angol mezõgazdaság világában, mert egyéb tennivalók töltötték ki a szabad-idõmet.
    Noha társadalmi és pénzügyi, meg feltételezett politikai különbözõségem eléggé elválasztott a nyári kurzus többségétõl, kevés személlyel vagy baráti csoporttal kerültem közelebbi kapcsolatba, de - utólag nézve egészen biztosan! - ez inkább az én hibám volt, mint bárki másé. Nyilván sokan minden elõítélet nélkül befogadtak volna vagy közeledtek volna hozzám, s az elõítélet bennem ágaskodott. Végül aztán akkori önmagamhoz illõen legméltóbb társat a kollégium egyik szolgalegényében találtam meg. Miután kaszálási bemutatómat õ is látta a tévében, meggratulált és beszédbe elegyedtünk, s attól kezdve naponta módot leltünk az együttlétre, majd az együttdolgozás igen különös módjára.
    Megfigyeléseim szerint Angliában erõs volt a szakszervezet, ám ez nem csupán a munkaadókkal szemben védelmezte a munkásokat, az olyanokat is, amilyen barátom, a kollégiumi szolga volt, hanem üldözte a feketemunkát is. Teljesen kiirtani persze nem tudhatta, mert munkásnak és munkaadónak egyaránt szüksége volt rá. Az én szolgabarátom például módját lelte, hogy Exeter egyik gyógyintézetében munkát vállaljon, mert szüksége volt az így szerzett kiegészítõ jövedelemre. Minthogy õszinte barátok lettünk - korban is közel álltunk egymáshoz -, beavatott kórházi tevékenységébe, én meg növekvõ anyagi gondjaimba, s így engem is beszervezett feketemunkásnak a kórházhoz. Vele együtt segédkeztem a takarításnál, a nyers élelmiszer szállításánál, konyhai munkáknál, sõt: a kerekeken guruló, fémbõl épült hullaszállító-teknõk mozgatásánál. Mindez érdekes munka és könnyû pénzkereset volt, de amivel mindezeken felül még ámulatot is ébresztettem, az a halottborotválás volt.
    Tizenéves gyerkõcként jó fél évig borbélyinasként is dolgoztam, s eljutottam odáig, hogy néhány vendéget megborotváltam, azután pedig természetesen a saját kinõtt arcszõrzetemet gyalultam az akkor használatos, összehajtható borotvával. Ennek a kezelése eléggé nehéz volt, csakhogy az exeteri hullákat zsilettel kellett borotválnom, ami sokkal könnyebben ment. Nem is ügyesség kellett hozzá, inkább jó idegek. De hát én úgy gondolkoztam akkoriban, hogy a legjobb futót is utoléri a halál - nincsen okunk a végtelenségig reszketni tõle. Van, jön és gyõz. Különben is, ennél többet aligha gondoltam rá akkoriban; fontosabb volt számomra az élet a halálnál és az élethez fontos fenntartó erõket elloptam a haláltól is - erõs életösztönömtõl hajtva.
    A feketemunka irányába tett kirándulásaim okán vagy elblicceltem az elõadásokat, vagy aludtam tartamuk alatt, mert kimerített a munka. Igaz, ez messze esett attól a nemes célkitûzéstõl, hogy angolul tanuljak egyetemi katedrán trónoló szakértõktõl, a szándék azonban megvolt bennem, és a jótetteknek már a tervezése is jobbá tesz bennünket. Mindazonáltal az is lehetséges, hogy az én egyetemem a kórházi munkások társaságában, vagy szolgabarátommal folytatott beszélgetéseim során legalább annyira érvényesen és hatékonyan segített célom elérésében, mintha mindig nyelvtanárokkal értekeztem volna. Már korábban szerzett élettapasztalataim alapján gyanítottam, hogy az ökör mindig egyenlõ távolságra van a szarva hegyétõl és a farka végétõl, ami egyszerûbbre fordítva annyit jelent, hogy nem a szabályok formálják az életet, hanem fordítva. Még egyszerûbben: a nyelvtanulás leghelyesebb módozatairól a felgyülemlett ismeretek birtokában - éppen úgy, mint más természetû ügyekrõl -, véleményt lehet váltani idõnként. Sõt: véleményt váltani távolról sem csupán köpönyegforgatást jelent; véleményt és inget váltani egyformán lehet, olykor egyenesen szükséges, mert mindkettõ a tisztálkodás része.
 

 Örökség

"...hogy ne feleljek aznap, egy kõre léptem én."
                                        (Radnóti)

Van aki cselez, még incselkedik,
színlelve Kháron ladikjában ül,
de itt hagyja szétszórva lényegét:
szívét, szemét vagy csordogáló vérét,
hogy idegenben éljen még tovább.
Istenem, ilyen költõi öröklés,
de prózain is élhetünk tovább!
Elment barátom! Volt egy parányi kuckód,
abban egy õsi sublót, s benne cipõk, cipõk,
barnák, feketék álltak katonásan.
Ahogy ikreké, egyforma volt a lábunk,
s ahogy mások szemet avagy szívet,
így cipõidet örököltem én,
s bármerre ûz a hajsza, loholás,
szívemmel hallom: te kopogsz velem!
S megvallom majdnem szörnyû szégyenem:
minap már-már mentem a hatalomhoz,
üres zsebemnek, üres életemnek
némi irgalmat kérni, könyörögni,
egy új, úrhatnám utcán keltem át,
de meg ne törjek aznap, egy kõre léptem én,
ahogy Radnóti, még a kisdiák!
 

Ellentmondások

"Két ellentmondás közül
az egyik mindig erõsebb" -
mondta Mao Ce-tung,
a nagy kínai költõ.

E gondolattól boldog
lettem egy egész napra.
Hogy úszhatnánk át, gyöngék,
erõs vízû folyókon,
ha gyöngeségünk vágya
nem lenne még erõsebb,
mint akár a Jangce sodra?
 

Jangce '99

A Jangce vízszintes falai
innen-partról túlpartig érnek,
innen emelkednek (vízszintesen) oda,
onnan emelkednek (vízszintesen) ide,
hajókat huzigálnak hullámaikon
összekötött spárgáikkal a kölykök
ide és oda, álmában mind kapitány lesz,
s hajókürtök hangjára ébred reggel.

Árad a Jangce, ahogy tavaly is áradt,
nem látni hosszát, nem látni széltét,
húsz másodpercnyi képsor a tévén,
gyorsított filmként: sovány parasztok
lábszárig vízben homokkal-földdel töltik a zsákot,
inuk-szakadva futnak a gátra,
más kép: katonák állnak derékig vízben,
mellükig-nyakukig loccsan a hullám,
föld-teli zsákok szállnak magasban,
fejük fölött mind, kéz adja kéznek,
mintha kenyeret, csecsemõt, mintha,
(mikor is vesznek levegõt? - kérdem)
snitt, snitt, snitt, vége, jó hete is már...

Azóta semmi, hír ez is végül:
magasabbak és állnak a gátak,
s állnak a gátban nem kevesen, kik
fejükkel tartják most is a földet,
tegnap is, ma is, holnap, örökké...
 

Nemjózsef

Nem hívott Putifárné,
hogy ûzzem ki ölébõl
a tüzet, vagyis oltsam,
valahány alkalommal,
amikor újra gyullad,
és nem fejtettem álmot
a hét kövér tehénrõl,
a hét soványról szinte,
a mélyben, hová tettek
összbüntetésül mintegy,

így hát az utcán néztem
testvéreim, kik jöttek
árpáért Egyiptomba
háznépüknek, atyánknak,
s mert túlságosan néztem,
képen vágott az egyik,
csomózott ostorával
(Áser vagy Gád volt, mindegy)
azóta fél szemem van,
még sok is ahhoz képest...
 

Vacsora

Utolsó vacsoránkon
ki-ki megkaparintja
belõlünk falatkáját,
és csámcsog rajta, csámcsog,
kiköpi  porcogónkat,
(mire gondolhat közben)
persze hogy érdemes volt,
fordítva is lehetne,
csak épp megváltás nem lesz
hiába rágnak, rágnak,
s kortyolnak burgundit ránk
akár a marhasültre,
csak foguk marad véres
bár fogkefét is tálal
ezüsttálcán a pincér.

Kár is beszélni róla,
akárcsak más egyébrõl,
kár is, kár, kár, a varjú
magától tudja mindezt
télen vagy nyáridõben.
 
 
Élet-óhajtás

Egy darabka életet csak
életet mely eltart Addig
és mert Addig mindörökké
hisz az Addig ily határkõ
min csak ritkák hágnak átal
ritkák ritkán nincs bocsánat
mindent tudni s elfeledni
elfeledni nem feledve
õrizni egy mozdulatban
pillekönnyû rebbenésben
szikraként szem-rejtekében
természetes villanással
átlépve a megszokotton
és magától értetõdõn
itt is ott is egyidõben
szétsugárzó vágytól hajtva
egy darabka életet csak
életet mely eltart Addig
éjsötétben jó reménység
odaérünk meg sem állva
odaérünk virradatra
hol az Idõk kezdetétõl
kezdve szomjún várnak minket
 

Pillanat

Fûszál volt ajkai közt,
elejtette, azóta
hullok a föld felé
s nem érek le a porba,
vagy rétre, hol a fáradt
füvek közt elfeküdnék
és kiverné a számat
tenger-verejték sója,
naponta tízszer bánat
öröm egyszer se. Hányan
vagyunk eképp? Erõtlen
hangunk szálldos a nyárban,
külön, nem összenõtten,
ki hallja meg és mit hall,
s amit hall, honnan tudja,
valaha mit jelentett?

RADOVAN ZOGOVIÆ

Tanka-változat

Öregség. Halnak a sejtek, fantasztikus fürtjük fonnyadóban,
s korántsem újul mind; s az újak fürtje lassan éled.
A lét csillapszik -
nincs vendég, levél sincs, szenvedélytõl szív nem dobban,
s az is elmaradoz, aki valló szavad csaliszóval húzná ki belõled.
 

Több szelet!

Ki ne átkozzátok,
kormos könyvekbe ne írjátok,
nevét a szélnek!

Hogy fölgerjedve, százados nagy tölgyeket dönt õ,
törzseket tördel, s szerteszéjjel hullt avart lapátol...?
Ám erdõt is tisztít. A korhadást kisöpri. Tördeli a töltõ-
szárat, mely tönk-rothasztó esõvizet vezet fáig fától.

Gabonát fektet földre fölgerjedten? - De ki más porozza helyette
a kalászokat, ki termékenyíti, idejekorán mindenhova ki ér el?
Az almát még zölden lerázza? - És ki verdesi le a féregette
almát? Simára, gömbölyûre ki mintázza az épet?

S vajon ki rajta kívül - ki tudja, mily messzi, napsütötte tájról -
hozta volna föl a Durmitorra, sziklahasadékba, eleven magvát
három rezgõ nyárnak, mit Vrubel mint lombos merítõhálót
festett a vízre: reszketeg árny, rajta fénylõ remegés hajt át?

És ahogy a városba toppan! Utcán rohamoz, verdes, dönget
ablaktáblákat, vetemedõ ajtókat. A fagy velõnkbe fészkel!...
De mi lenne városunkból, ha megfáradna, s nem járná át többet?
A bûztõl fuldokolna Goethe. Több szél kell!

Szél, hogy a városban friss, karcos, jó levegõ terjedjen széjjel!
Több szél kell!
 

Vénember álma

Vénember álma. Likacsos, akár a géz, és vézna.
Azt se tudom, ocsúdván, aludtam-e tán valóban.
Foszladozó, sekély, átlátszó álom. Nincs hozadéka:
hétszámra semmi és senki álmodnivalóm van.

Ha valaki mégis gyér álmomba tér be,
s álomképem ezért mégis ha szilárdul -
honnan, honnan nem, mint holmi idegen térbe,
álmomba már csakis halott lép csalárdul.

Csip-csup, meddõ álom. Hívogatod: Jöjj, te komisz, már! -
Jön. Holtakkal. Fivérem folyton fogolyként.
A mind gyanakvóbb, irigység mardosta komisszár...
Akárkit álmodok, holtnak álmodom rég.

S már ritkán õket is. Nagy néha csak és mind ritkábban:
akik felkelõként hulltak, civilként haltak háborúban;
anyám s apám; Ravu*  - hol itt, hol ott, átabotában;
a még élõ rab is holtan, itt ez már csak úgy van.

Vénember álma. Sekély, foszló és ráadásul meddõ.
Ágyam - álmomban is - kemény, és szorít már.
Éjszaka: és senkit sem hoz álmomba az éj, ha megjõ.
S ha mégis, ha mégis álmodom - halott, aki itt jár.

*Ravu: Radovan Vukoviæ (1912-1941) Crna Gora- publicista, a költõ egykori jó barátja, aki egy partizánszázad komisszárjaként vesztette életét a háború alatt.
 

"És a szerzetes, ki köntösét letészi..."

(Dušan Törvénykönyve, 19. szakasz)

Desanka Maksimovicnak

S a szerzetes, ki csuháját ledobja - magányos zárka jár ki
olyannak. "Tûnõdjék el magáról!" Majd "fürgébb lesz a hitben,
mint csuhásan"! Majd "vall hitet ruhátlan is, mint bárki!" -
Tömlöcben tartandó, tömlöcben, míg csak itt benn

eszébe nem veszi, szabadon s önként be nem látja
gonoszságát; míg lelke meg nem tisztul az eretnekség
ocsmány kormától, míg ismét az igaz hitnek lesz barátja...
Ott tartassék tehát, míg engedelmességre nem tér!

És megbûnhõdjék! Szõrcsuhát kapjon álmának elõtte
szombatonként. És ha nem abban megy reggeli imához,
megveressék! Hogy bûnös teste bot ereje által törve,
emlékezõ ereje elméjébe visszaszálljon!

Tilolja mogyoróbot, míg végképpen kialszik
- a konok hithagyóban! - a halálos bûnösség.
Verjék, míg végleg megszilárdul benne az igaz hit,
míg egyházához szerelem nem fûzi - addig üssék!
 

Markolódaru a Volgán

Ez akartam lenni én! Egész valóm-lényem erre vágyott:
markolódaru, mely homokot merít folyómederben,
és ezzel tisztogatja... Föld s víz fölé magasodva áll ott,
a vízfenékre készül. Láttam és megértettem.

Vájta a medret. Fölfogta ott lenn jó teli marokkal
a mélység homokját. Viszi. A part földjére tölti.
S most víz csorog le róla. Kötésig sárosan és roppant
vigyázva fordul - nyilalló ízülettel, mint én.
Rázkódva megremeg - fogai megvacognak.
Erõt vesz magán. Csak tétovázik egy kicsit még.
Fölnéz a fellegekre; a nap majd felhõ mögül tör ki;
derekát kihúzza. Néhányszor jó nagy levegõt vesz.
Majd hirtelen határoz: buktatva vízbe dönti
merítõfejét. - Én egész lényemmel-valómmal
ezt áhítottam. Ugyan mi többet?

Ezt akartam: hogy verseim lennének kotrógépek, versszakaim -
nyolcujjú, nyolcsoros marok mind, homokmarkolásra;
hogy hetedhét mélységben, Volga-meder alján
homokot kotorva, tisztogassák a folyó mélyét,
hogy szûrt homok halmait szaporítva a part szakaszain,
új s újabb építmény legyen majd: gát, út, kórház, kémény;
hogy gyöngyfény-kagylót is merítsen a homokkal néhanapján
(a vízfenéken õrzött napfény kósza kis sugára!),
s a fölmarkolt homokból mindahány fogazat-rímnél,
a vízbõl kibukkanva, villogjon megannyi folyékony kard;
s az emelõkar ha fölfele tart, föntrõl a híg fény
a strófamarokból naphosszat csorogjon majd.
Hogy a rímek szétnyílt fogsora a folyófenéken
egymáshoz tartson, mindenáron összefogózni akarván,
makacsul, föltartóztathatatlan, egyre csak összébb s összebb
s végül egybezáródjék, mert csakis együtt, és csakis aztán
hozhatnak föl homokot. S kagylót is csak azonképpen.

Ezt vágytam mind-egész valómmal, ezt ám,
mindig. Semmi többet!
 

Ugyanaz, másképp

Akár a föld! Miként a petrovói
földek (a vonatból: szétrebbennek, majd összeállnak mindjárt),
olyannak lenni,
mint azok, Pomoravlje síkján.

Akár a föld! Lekaszált rétek negyedrét ívei,
versek szórendje, egy villa, két villa, három villa széna.
Csupa tarló, napozó kévék, körülöttük vézna
élõsövények, gabonakeresztek... Ó, magvak
érlelésén töprengõ keresztek! Ó, feszesre szikkadt
vagy leveles sövények, melyek már árnyat adnak!

Akár a föld! Csupa fölszántott négyszög,
a másodvetés strófáihoz egyengetett tarló.
Csupa szürkülõ keréknyom szabdalta rétek -
föláll majd mind, ami eldõlt, mindenütt sarjú ébred!
S megannyi karó... Ez ösztövér karóknak
levelük hajt ki lent! Fölül pedig majd
hajló, hüvelyes virágot hoznak.

Akár a föld! A kukoricás csupa zöld sáv,
sávról sávra ugrál. S furfangos levélkagyló félénk
kalászkát lenget: rím az, a sor hozza magával a végén.
Csupa gejzír-jegenye. S e csúcsos zöld szökõforrások
ahogyan - mind tágabbra terülve, mind gyorsabban - alászállanak,
hopp! megmerednek, feszülnek. Csak tartani, tartani csak!
Mert a föld is
éppígy nekifeszülve
tartja magán a nyarat.

Akár a föld, ha érlel! S hogyha fedél alá kerül mind,
és kasokba, ami nyári - akár a föld,
fáradtan, elnyújtózva, álomba szenderülni!
 

Telefonos éj

Tárcsázz, amint sétádról megtérsz, s a lakásba toppansz
pirultan, hólepetten - dúl-fúl kint förgeteg szél!
Hogy a havat gallérodról gyámoltalan kézzel, izgatottan
leverjem, s leheljem le pillád hava-pelyhét.

Hívlak majd, ha est és tenger kék éjfélbe összeolvadt,
hallgasd: a csönd itt hogy' beállt, terülvén szerteszéjjel;
halld, szendergõn mint susog a tenger altatódalt:
rólad neszez a délszaki éjszaka egész éjjel...
 

Fohász álom elõtt

Te álmodban megérzed minden álmom szinte várva,
hisz álmom veled jár, vagy legalábbis közeledben.
S ha elveszítlek közben, ha áhítlak csak mindhiába,
óvj akkor álmomtól, ébressz föl mindig engem.

Te álmodban megérzed, álmomból mi van még hátra,
mert téged álmodlak, mi másért dobogna a mellem?
S ha álmunk összebékít, s kezd rám borulni hajad sátra,
õrizd akkor álmom, ne engedj fölébrednem.
 

Szonett 1*

Kémek. Triesztben, Dubrovnikban. Várnak majd Kotorban.
S itt is, e lomha kétárbocos "Pronostico" tatján.
Fürkésznek, mily szót váltsz földiddel. Kalmárral. Doktorral.
Kémlelik lelked: mennyire víg, bús, azt is kutatják.

Bizony bús vagyok, reményveszetten düh rág, s talán dac.
Az ok: "Cigányok", "Anyegin", "Godunov" s költemények.
Bizony, kapitány: elém kerülsz, vizslatsz - és találgatsz.
Puskin a vétkes. Legmellékesebb szava is fényt vet.

Találkozni! Mit adtam volna érte, s mit adnék én!
Egyre megy, hol: a Nyevszkijen vagy titkos átjáróban.
Ám nyarát Puskin a Pugacsov-lázadás vidékén
tölti, mondták ismerõi, anyaggyûjtõ úton van.

Petroburg! Jobb része kihalt, ha õ nincs, Petroburgnak.
A bú tengerhullámai ma rám ezért borulnak.

                              CSALA KÁROLY FORDÍTÁSAI
 

*Puskin, Njegos, Zogovic. Három költõ találkozik egy szonettben. Radovan Zogovic (1907-1986), a Belgrádban élt Crna Gora-i költõ, századunk délszláv lírájának kimagasló mûvelõje egész ciklust szentelt múlt századi elõdjének, Petar Petrovic Njegosnak (1813-1851), aki Crna Gora - Montenegro - uralkodó fejedelme s püspök létére a szerbség nagy, a múlt században talán legnagyobb nemzeti költõjévé vált. A versciklus egyik darabja Njegos nevében szól az orosz költõóriásról, Alekszandr Szergejevics Puskinról (1799-1837), akivel pétervári útja alkalmával, bármennyire vágyott is rá, nem sikerült találkoznia. S a vers máskülönben a spiclikrõl szól. Akikkel mindhárom költõnek volt elég dolga életében. Mert hiszen mindhárman súlyos, mondhatni, túlsúlyos politikai hatalmakat és hatalmasokat "nyertek meg" maguknak személyes ellenségükül. Hiába: nehéz elkülöníteni a szellemi és az anyagi érdekeket - ha egyszer életre-halálra egymásnak feszülnek. Hatalmasok meg, amikor hatalmukról van szó, egyébként sem szoktak ismerni se istent, se költõt. (A fordító jegyzete.)
 

BARANYI FERENC

Nosztalgiázás -
ezúttal német költõk ürügyén

Elõbb debütáltam mûfordítóként, mint költõként, hiszen az elsõ komoly irodalmi orgánum, amely mûvet közölt tõlem, a Nagyvilág volt: bõ négy évtizeddel ezelõtt Ungaretti-fordításom jelent meg ott. Akkor már olasz-szakos bölcsészhallgató, tehát elkötelezett italianista voltam - s ma is az vagyok, némi frankománsággal is megfertõzve...
    Ám mûfordítói pályafutásomat korábban kezdtem, tizenhárom-tizennégy éves koromban. Oroszt és németet tanultam az általános iskolában, s olykor házi feladatként egy-egy rövidebb verset kellett lefordítanunk. Természetesen prózában. Én vettem a bátorságot és - vállalva a stréberség vádját - rímesen (s itt-ott talán még rémesen) fordítottam le például Puskin A rab, Lermontov A vitorlás vagy éppenséggel Heine Loreley címû költeményét.
    Tavasszal, amikor a Várj reám címû kötetet szerkesztettem, újra megjött a kedvem az orosz versek tolmácsolásához. Most pedig, hogy a német líra gyöngyszemeibõl állítok össze egy szerelmes antológiát a General Press Kiadónak, újra "rávetettem" magam a német klasszikusokra.
    Négy verset elõlegezek az összeállításból. Walther von der Vogelweide, valamint Schiller és Heine költeményének ifjúkoromban lefordított változata már szerepelt Hétköznapi istenhozzád, illetve Szerelem és háború címû köteteimben. Sosem voltam velük igazán megelégedve, ezért most "újracsináltam" mind a hármat. Goethe versével pedig most próbálkozom elõször.
    Kérem, fogadják szeretettel az "én németjeimet".
 

WALTHER VON DER VOGELWEIDE (1170?-1230?)

Mennék már

Mennék már, hát hagyatkozom:
javam, jószágom kire hagyjam?
Hogy értsék végakaratom:
elismétlem világosabban.
Örömtelenségem irigyekre szálljon,
kiket gyakran érni rút civakodáson -
örököljék végzetem.
Bajom, károm
hazugokra testálom,
lelkem haragját
a tiszta érzés kijátszói kapják,
a hölgyeké a hû szerelmet áhító vágy legyen.