Laertesnek a Pál utcából

Hamlet: Mert bárha nem vagyok tüzes, szilaj,
Veszélyes is van bennem valami:
Kerüld, tanácslom.
(Shakespeare)

Királyfi nincs a grundokon, de hidd: a
nemecsekernõkben is van veszélyes,
még akkor is, ha végig kisbetûvel
írják nevük a gittrágás vitézi.
Noha véznácskák s rendszerint mulyák is,
éltanuló sem sok akad közöttük
s tornából is felmentve valamennyi:
veszélyes is van bennük, amitõl a
két Pásztor, hogyha einstandol, a földre
süti szemét: a gonosztettbe csöppnyi
szégyenérzet vegyül s rosszkedv a rosszhoz -
ki ne érné be ennyivel manapság?
Van bennük, ami - nem vitás - veszélyes,
mitõl az izmos, gõgös, verhetetlen
ács Feri egy kölyökkutyányi súlytól
hanyatt terül, s legyõzve elporoszkál.
Velük viaskodsz? Lásd be, kerülendõ
ellenfeleid rég nem õk, keresd fel
szállásukat inkább, hol betegágyon
agonizál a legtöbb évek óta,
vigyél gyógyszert, felépülést remélve,
hogy legalább néhányuk talpra álljon,
mert nélkülük megszûnne a világon
erõszak és dölyf hökkent hõkölése.
 

Regiszter-ária

Száznál több volt a nõ, ki testben is enyém lett,
most nincs hely és idõ, hogy mindet felsoroljam,
a sors nekem Böbét rendelte feleségnek -
a többinek csupán a szeretõje voltam.

Katik, Borik, Zsuzsák, Máriák és Helének
szöktek hozzám megunt férjük mellõl titokban,
vérük lobbot vetett, ha tûzkörömbe léptek -
s emléküktõl a vér énbennem is belobban.

De Gyöngyit nem teszem velük közös kalapba,
és Judit sem lehet a hárem szürke tagja,
hisz többek voltak õk megszédült asszonyoknál.
Õk tettek végül is képessé arra engem,
hogy Franciskát egész múltammal megszeressem -
vele erõd lehet, mi másokkal homokvár.
 

Piaf és a közönyös szépfiú

I.
Mikor kihûlt bizakodásunk
heves gyanúvá változik:
vádolni kezdjük, akit várunk,
mert késedelme erre szít.
Mikor a sóvárgás magánya
vigasztalan lesz, majd sivár:
úgy nézel az asztalra, ágyra,
mint jussra, mely már nem dukál.

II.
A telefon, a telefon!
Hallgatását nem állhatom,
legyen rossz hír, amit közöl -
de szóljon, mert a csöndje öl!

Közölje azt, hogy virradóra
szemem a némaság lefogja,
közölje azt, hogy velem hal meg
síromba hullva minden hangjegy,

közölje azt, hogy nem marad, ki
a kagylót majd fel tudja kapni
(ha a készülék végre csörren
a titka vesztett éji csöndben).

Bármily szörnyû, amit közöl:
szóljon, mert hallgatása öl,
sötétlõ, tétlen gyilkosom
a telefon, a telefon...

III.
Hol voltál? Nem is érdekel, ha gondolod, hát meg se szólalj,
sok beszédem úgysem lehet egy ágyrajáró széltolóval,
tõlem a falnak is mehetsz, hogy összetörd a koponyádat,
nem ejtek érted könnyeket, s átkot se szórok majd utánad.

Hol voltál? Jó, ne válaszolj, csak bólints, mintha üdvözölnél,
jelezd, hogy fontosabb vagyok a virslinél, egy krigli sörnél,
jelezd, hogy embernek tekintsz, kinek biccentés adja rangját,
s kit egy életre gúzsba köt a rákényszerített szabadság.

Hol voltál? Az úristenit! Meddig faggassalak, te gengszter?
Esküszöm én, hogy a gyufát végzetesen kihúzod egyszer!
Megöllek úgyis, jaj neked, mert felbõszít a szád, ha nem jár -
nem hallod? Süket vagy? Süket? Hogy sértselek meg, hogy felelj már?
 
 

(Befordulok a térrõl)

                           K.-nak... aki most, júniusban meghalt.

Befordulok a térrõl az Irányi utcába,
és... te vagy az, te, tényleg? Alig hiszek szememnek.
Megvan az már húsz éve, hogy láttalak legutóbb,
de ki másé is lehetne e könnyed, elegáns
alak, a világító, szürke szempár és ez a
remegõ cimpájú, érzékeny orr, melyet egykor,
még bölcsészkoromban, alig gyõztem bámulni is.
"Eldobom magamat azonnal - kacagsz rám teli
fogsorral -, fiatalabb vagy, mint valaha voltál!"
"Hát még te! Egy kész nagylány! Udvarlód, mondd, van-e már?"
És úgy nevetünk ott, a parkírozó kocsiktól
ösvénnyé elszûkült járdán, szorosan egymásba
fogódzva, hogy lám, még a szemünk is könnyben úszik.
ám alig öt perc múltán már loholunk is tovább.
Három gyerek itt, s tudom, ott kettõ, nagy a család,
a rokonság kiterjedt, a karácsony pedig már
a nyakunkon, rohangálás ajándékok után,
bevásárlás, - de egész életünk lótás-futás
amúgyis, soha még egy óránk se jutna arra,
hogy kibeszélgessük magunkat egy kávé mellett,
s a múltat idézve, elmerengjünk rajta csöndben.
Holott emlékszel? Két dögunalmas speckoll helyett,
vagy a Füst-elõadást ellógva szombat este
egy ismerõs, védett zugban, szörnyû nagy titokban
(hisz te jegyben jártál, én meg szamár, nõs voltam már)
elüldögéltünk órákig együtt a még roncs híd
tövében, a lépcsõkön odalenn, beszélgetve
világról, önmagunkról, ezer titkos vágyunkról,
miközben a Dunába kavicsokat dobáltunk.
S de jó is volt kavicsot dobálni a Dunába!

                                                     1989. december
(Délivasút)

Nem múló, szörnyû látvány volt az
(sokáig fog még kísérteni)
Szilveszter késõ délutánján,
pezsgõért futkosva hasztalan,
ahogy a tengõdés határán,
mezsgyéjén az állati létnek
a tehetetlen tetemhalmaz,
mint megannyi bûzlõ rongycsomó,
a budai szép pályaudvar
pénztárcsarnokában ott feküdt
zsákon, papíroson, padon.
Elbukott gyöngék tucatjai.
És szégyen-e, vagy sem, éreztem,
hogy egy csepp könny pereg le hosszú
és mély keserûráncom árkán
e borzalom láttán, amelyet
nem láttam itt már negyven éve.
S mi nem volt kevésbé borzalom,
egy pillanatra vágy fogott el,
sóvár kivánság: milyen jó is
volna melléjük lefeküdni
s köztük maradni mindörökre!

                                1990. január
 

Egy meglepõ vers

Hej, Ladányi Mihály,
eldarálni, mi fáj,
nagyon hosszú volna,
értelme se lenne.

Lenne, mi értelme,
mi kéne, ha volna?
Mi volna, ha kéne,
Értelme a csendje.

Megmondta ezt Hamlet,
más azóta sem lett.
Madár vagy a tojás,
egymindegy, ha omlett.

Még jó, ha omlett lesz,
míg Pest új rom nem lesz,
de hogy képzeletben,
ez is érthetetlen.

Ez is oly érthetõ,
oly felháborító,
kitaposott tetõ,
út, léptet borító.

Nagy Idõket élünk,
mint Bertolt megmondta,
úgy nõ az esélyünk,
mint a bolondgomba.

A fõ csupa érték,
tele van a bendõ,
csak valami érzék,
az az "eredendõ":

az hiányzik, de hát
kinek már a híja?
Jó Jörg Haider szavát
ránk így igazítja:

"Harmincöt év múlva
tud majd a hajdani
keleti blokk újra
feléig hajtani

csupán Ausztriának
is." Próféta szállhat
e tõlem idegen
nagyúr zsengéjével,

de valahogy nekem
emez igéjével
mintha nagy igazat
mondana, mi legyen,

nem kérdik meg tõled,
pajtás, semmi helyen.
Húzd meg magad, (ne) hagyd;
Eme-Nagy-Idõket...!!

Ördögbaszta bõnyeg.
 

Nyolc év múltán

Acsádi fújja a tülköt. Közeledtére nyitják az ólajtókat, tárulnak a parasztporták kapui, gyerekek, öregek terelik a süldõket, kocákat, ártányokat az udvarokból az utca felé. Egyre szélesebben hömpölyög végig a falun a csorda. Felkavarodik, sûrûsödik az utca pora, eltünteti az árokparti fûszálakon csillogó reggeli harmatot, belepi a kanász arcát, kajla kalapját, elnyûtt ruháját. Tereli a hosszú szõrû, csömbölékes puli, Csahos a lemaradókat, a mellékutcák felé bóklászókat. A többség fürgén sodródik a csordával az Alvég irányába. A Cigányõköz szájánál szûkül az Öreg utca, összesimulnak, egymáshoz verõdnek a sertések, az erõsebbek néha belemarnak a gyengébbekbe, ilyenkor Acsádi odacsördít ostorával, s a csorda megkezesedve caplat tovább.
    A kertek aljától széles dûlõút vezet a községi legelõre. Látszik a fûvön a szakaszos legeltetés nyoma. Sárgállnak a lelegelt terült füvének torzsái, az egyre magasabbra emelkedõ nap fényében. Acsádi az érintetlen, dús fûre tereli a csordát. Süldõk kergetik egymást, hemperegnek a fûben. Megszabadultak a trágyától bûzlõ szûk ólaktól, visszatértek a természethez, s ettõl vidámak lettek. Örömük átszáll a kanászra és kutyájára. Alig látható pára lebeg a rét felett, a friss reggeli levegõben bódító illatot lehelnek a mezei virágok. Elõször az anyakocák kezdik falni a füvet, aztán az egész konda nekilát a legelésnek. Acsádi fûzfabokor hûvösébõl figyeli a csordát. Felelõsséggel tartozik külön-külön minden gazdának, aki rábízta állatát, nem hiányozhat egy sem, amikor majd este hazaindulnak. Mert megint feltárulnak a porták kapui. Mindig várják a legelõrõl visszatérõket.
    Delelõn áll a júliusi nap, amikor Csahos segítségével összetereli a csordát, s megindulnak a gémeskút felé.
    Víztükör fölé lendíti a mohos szélû favödröt, belenyomja a vízbe. Alig pár méter a réti kút mélysége. Kávára teszi a vödröt. Belekóstol, mocsáríze van a víznek. Leveszi a kalapját, megvizezi az arcát, nyakát, haját, a többit beleönti a hosszú itatóvályúba. Nekiesnek a sertések a víznek, marják, lökdösik egymást. Gyorsan megmeríti megint a vödröt, csobog a víz a vályú lefolyójába. Harmincöt fokos hõség perzsel. Húzza-vonja a gémeskút ostorát, emelgeti a mohától zöldellõ nagy favödröt. Nem kíméli magát. Utoljára az ellökdösött gyengék is megszívják magukat vízzel, s akkor Acsádi is megnyugszik.
    Delel a csorda. Jóllakottan nyújtóznak az állatok. Kenyérrel, vöröshagymával, szalonnával csillapítja éhségét a kanász. Este majd meleg étel várja. Befekszik a fûzfabokor alá. Szemére húzza a kalapot. Szendergésébõl kutyaugatás ébreszti.
Barbara áll fölötte. Fekete farmernadrág feszül formás csípõjén, halványzöld pólója alatt ágaskodó mellek, ajkának barna rúzsáról, mellbimbóinak színe jut Acsádi eszébe. Fülledt nyári éjszakákon, a présház szuhos parasztágyán, sokat hancúroztak, amikor a menyasszonya volt. Nyolc éve nem érintette testét, csak messzirõl látta a férjével. Sokáig néma szenvedéssel, reménytelenül vágyakozott utána.
    - Aludtál?
    Acsádi feltápászkodik. Megpillantja a háttérben a Suzuki terepjárót.
    - Csak elszundítottam - válaszolja szemét dörzsölve.
    - Hiányzol nekem. - Barbara hangja a régi, szenvedélyes suttogásokra emlékezteti.
    ... Már kitûzték esküvõjük napját. A környék legjobb kombájnosa frigyre lépett volna a csirkekeltetõ technikuslányával. Nyolcvankilencben Acsádi a csúcson volt, hatvan mázsa búzát takarított be hektáronként a Claes-Dominátorral a szövetkezet földjérõl. Tágas, szép házra gyûjtöttek arájával...
    Váratlanul érte a falut a rendszerváltás. Elõször a Vetley család ocsúdott fel. Visszakövetelték jussukat, a százötven hold szántóföldet, a húsz hold szõlõvel. Rémhírek terjengtek. Bizonytalanság lett úrrá a tagságon. Szétcibálták a szövetkezetet. Nagygazdák, vergõdõ kisparasztok és nincstelen napszámosok lakják megint a községet, ahogy régen. Vetley tudtára adta Acsádinak, hogy éhenkórász földnélkülihez nem adja a lányát. Barbara az elmaradt esküvõ miatt összeveszett apjával, nagynénjéhez költözött a városba - s aztán három év múlva begördült Mercedesen a faluba, férjével, a konzervgyárossal, egy savanyú emberrel...
    Beletúr Barbara, Acsádi sûrû fekete hajába, ahogy régen szokta. - Hallgatsz! Nincs egy szavad sem?
    - Mit mondhatnék? Te úriasszony vagy, én meg kondás. Ami volt, elmúlt. Fordult a kerék. Egyesek jól jártak, a többi nyomorog.
    - Nem értelek - mutat a delelõ kondára Barbara -, te traktoron, kombájnon töltötted az életedet. Mért lettél hûtlen a gépekhez?
    Egyik ártány egy süldõ fülébe tép, az visítani kezd.
- Eredj! - int Acsádi a pulinak, és Csahos nyargal, hogy szétválassza a marakodókat. Majd Barbarához fordul, tömény keserûséggel a hangjában. - Szétbomláskor, elmenekültem a faluból. Nehezen találtam munkát. Végül sofõr lettem. Tíztonnás teherkocsival jártam az országot, de nem tetszett a kóbor élet. Megutáltam a beton egyhangúságát, a hajszoltságot, a kiszolgáltatottságot, a lélektelenséget. Visszasírtam a felszántott föld illatát, a gabonatáblák hullámzását, a rétek tarkaságát. Visszajöttem özvegy édesanyámhoz a szülõházba, és kamránkban megtaláltam apám tülkét meg a fonott ostorát. Kanász kellett a megváltozott falunak. Gyermekkoromban, néhány évig bojtárkodtam apám mellett, ellestem miként csinálta. Õ is a falu kanásza volt, nincstelen, lenézett ember. Vállaltam a sorsát... De azért, tudod, álmaimban néha még alattam dohog a Claes-Dominátor, és boldog vagyok.
    - Apámé lett a szerelõmûhely - mondja Barbara -, gépparkot létesített, traktorai, kombájnjai vannak. Szüksége lenne rád.
    Acsádi hallgat. Mintha valami idegen hang szólna most Barbarából, amit talán maga sem vesz észre: a gazdag polgárok magabiztossága, fölénye, dölyfe. Amióta nem látta, úgy látszik, az évek beleplántálták "a pénzért mindent és mindenkit megkaphatsz" tudatát.
    - Ezért jöttél?
    - A te érdekedben jöttem! Nem neked való a kanászélet.
    - Apáddal nagyon összevesztem, nyolc év óta nem köszönünk egymásnak.
    - Nem baj. Apám ismeri az értékedet, és hajlandó elfelejteni a múltat.
    - A múltat? Még hogy õ? Hát én aláztam meg õt?
    Dühében kiabálni kezd Barbara: - Hol élsz te? Ébredj már fel! Mire jó a te önérzeted? Ez már nem a prolivilág! Ha nem alkalmazkodsz, még kanász sem lehetsz!
    - Tudom, nem vagyok hülye. - Acsádi hangja feltûnõen nyugodt. - De akkor se leszek a kapzsi apád cselédje.
    Barbara a terepjáróhoz rohan. Keze alatt felsír az indító, belelép a gázba, szöcskeként ugrik a kocsi, port kavarva maga után.
    Acsádi hosszan nézi az egyre távolodó jármûvet a tomboló hõségben, a fûzfabokor gyér árnyékából.
    Így érzi, mintha könnyebb lenne a lelke. Barbara asszony végképp szertefoszlatta benne a vágyódást a régi, kedves és szerelmes lány után, aki a csirkekeltetõ technikusa volt, egy másik világban.
 

Premier

                        Egy színész emlékének

Hangszalag-gongot gongatnak:
a közönséget kérik, a kedvest,
(odakinn nyilvános, rendes,
tavaszi este van)
az elõadás pontos kezdése végett
a közönséget
ismét kérik.
(Vadgesztenyék gyertyája fehérlik
s orgonák lila
illata száll.)
Mindjárt hét óra már.

1.
Akkor egy mozdulatért lehajolt;
megtalált, apró gesztusért.
Felemelkedett tágra nyílt szemmel,
s kialvó szemmel.
Már nem élt.

Forgott körül a birnhami erdõ,
taps-dobok, tapsok dörgõ-didergõ
erdõ-sötétje, föld-sötétje;
rögök dübörgõ sötétje.
A Napot ujjai elengedték,
a Holdat ujjai elengedték,
a vizek kiúsztak két öklébõl,
felhõk elszálltak tenyerérõl;
a munkát elengedték ujjai.
Kiáltott? jajdult?
lezuhant.

2.
Elõkészítették a mû-kehely
mû-mérgezett borát;
az ügyelõ megpaskolgatja
egy ál-apáca tomporát:
nahát! és nohát és ugyan!
Megtörténik a legutolsó
varázslat ráncokkal, szempillákkal.
Gombostû szurkál, felesel
öltözködõ, sziszegõ ruhákkal.
A bordó plüss alátéten
zsibong a mai fogás: vétlen
a statisztikai széksorok
számozott rubrikáiban.
(Odakint tovább árad a város
az est tintája belécsorog
Megfeketednek a házsorok
A sarkon villamos tétovázik
Közömbös-hideg fény villódzik
az utca szürke partjain.)

Jaj, ki figyel rád, önégetõ hõs,
magad-emésztõ emberállat?

Rezdül a fásult függöny.
Mostanáig szemét,
kerek-kukucskálóját
ki sem nyitotta még.
A nézõtéren csendesen ülnek.
A színpadon csendben felállnak
kezdéshez, akik ma újrakezdik.
Az élet meg nem állhat.

3.
Az élet meg nem állhat;
legalább el ne essen!
Kikerülik, átlépnek rajta,
belerúgnak és elfelejtik.
Ha elesett, magára vessen.

S ha tán beteg, titkolja nagyon;
sebét elfödje, rejtegesse.
Otthon sírjon, titokban, ha fáj
kínokkal átszögezett teste.
Magányában verje ki a láz:
rózsáit meg ne lássa senki.
Ha lesik, bújjon egy mosoly mögé,
mosoly-palánk, mosolyfa mögé!
A mezítelen szenvedés
vesztétõl meg nem menti.

Aki feladja, elõbb meghal,
mint a jajongva küzdõ bátrak.
A színész, aki száz alakban
száz életet élt, úgy haldoklik:
halálát játssza el, a halálnak.

4.
Társalgó kávé, cigarettafüst.
Falon a társulat, mosolyogva
örök mosollyal, örök-fiatalon
elrendezve, szabályos sorokba,
rang és besorolás szerint.

A falak közt szavak pelyhe ring:
pehely-szavak és buborék-szavak
szerte, mint a muslicák, rajzanak.
(Egy kólát! és jaj azt a stólát!
tegnap a kocsim lökhárítóját!
egy vén tyúkot árul az a kivágott!
láttad? mit látok! na látod
csókollak! pá! hogy vagy öregem?)

Az öltözõben falba vert szegen
piheg, pihen a levetett szerep.
(Apám! tegnap hiába kerestelek!
gyerekek! öltözni, nem henyélni!
te dög! megint nem hagytál élni!
mi az? komolyan veszekedtek?
elém álltál! belém gázoltál
a sikeremet tönkretetted!
van egy adyd? elsejéig szavamra!
jaj hagyjatok magamra!
ne hagyjatok magamra!)

A díszletes egy papír-szirttel vergõdik.
A súgó felteszi dünnyögõ szemüvegét.
S fölénk borul a muszlinkék-varázslat,
a csillag-villanyos ég.

5.
A körnek nem lehet megszakadni.
A szónak fennakadni nem szabad.
Kezeink élnek, egybekapcsolódnak.
Ez az a játék! zöld ágahegyén
megkönnyebbítõ vágyakról dalolnak
a tiszta hangú égi madarak.

6.
Festett arcú, fáradt vitézeink!
ne féljetek a horgas sárkányvártól;
részvétlenség rozsda-bozótjától,
tolakodó kóró-butaságtól.
Köpködõ varangy se riasszon
kövei közt e kicsinyes pokolnak.
Az útat naponta megjárjátok
híven! Talán jobb lesz maholnap.
Az ember több egy rossz reflexnél,
                                                 amely
drót-áramok ketrecébe szédül,
s nyáladzva lesi, mit adnak elé
rágvaõkiköpve, szellemi ebédül.
A lélek mélyebb, tisztább árama
szikrát pattant a fásult félhomályban.
S rátok ismer, aki most méreget
egy találkozás résnyi ajtajában.
A kothurnust, mint vasbocskort a bojtár
a népmesékben, bízón fölvegyétek.
Talán nincsenek csipkerózsikák,
de megváltásuk joga a tiétek.

7.
Negyedtizenkettõ tájban,
tíz perccel a befejezés után,
s leróva tapsuk aprópénz-adóját:
az utak elmentek hazafelé,
hogy a nyugalom épségét megóvják.
A város üresen áll magában.
Vitték magukkal, ami megmaradt:
a port, a gondot, emléket, sarat.
Ami megmaradt a napból.
Csatornákba hullt sugarakból.
Negyedtizenkettõ tájban
madártalanul-embertelenül
a fák árnyékok az éjszakában.
Padjaikon elülnek a terek.
S amikor minden elsötétedett,
kabát sem moccan a ruhatárban:
a színház, mint az öregemberek,
emlékei közt magába merül.

8.
Jertek, mimusok! szó ne essék;
fehér gyász tisztább körbe fogja Õt.
Meghajoljatok: úgy emeljétek fel
a Tettet, amely lehullt, összetört.
Az átváltozás festett cserepeit
s a porló hitet rakjátok össze!
álmok hitét és játékok hitét,
lelkünk hogy benne megfürössze,
frissítse fáradt, sáros önmagát.
Az élet vize csobban az edényben.

S ím! a zene, a zengõ szó a fény.
Szikra-cseppként az ujjaink hegyén
fellobbanjon, és lelkünk ágán égjen.
 

Madárház

Valaha szálltak a dalok.
Suhantak fenn, a kék egekben.
Ma nyesett szárnnyal totyorog
pár túlélõ, drótketrecekben,
vagy ül imitált ágakon.
Gyöngyszemükben valódi bánat.
A föld alattuk bár valódi,
sivatagnál sivárabb.

Valaha úgy röppent elõ
új fénycsóvaként valamennyi
a semmibõl, s énekelõ
hitet mímelni, visszavenni,
érdekkel mérni, porciózni,
számolgatni egy sem tanult...
Megõrzött madárénekekbõl
felrémlik még ez a múlt.
Valaha az ének adott
nevet-rangot annyi dalosnak!...
Ma ketrecükön zománctáblák
felíratai fontoskodnak
nemrõl-fajról, leszármazásról.
Maga mind egyre szótlanabb.
Cementvályuból tápot majszol
a dróthálós ég alatt.

Kétségtelen a madárház
komfortja, s hasznos zord idõkben:
télben, ha vad szélvész lármáz,
s égrengetõ, nyári esõben.
Kuporognak a madarak benn.
Elnémult, sötétlõ árnyak.
Idõnként egy-egy puhán lehull.
A többiek még várnak.
 

Exkluzív munkaközvetítõ

Beállt a sor végére, és egykedvûen hallgatta az asszonyok fecsegését. Toporgott ott néhány férfi is, de õk inkább csak hallgattak, és magukba süppedve fújták a füstöt. Mintha szégyellnék, hogy itt töltik a drága idõt, ahelyett hogy valami értelmesebb elfoglaltság után néznének.
    - Maga már kapott tõlük valamilyen munkát? - kérdezte egy középkorú nõ a mellette ácsorgótól.
    - Nem olyan egyszerû dolog az - magyarázta a másik. - Elõször is meg kell velük kötni a szerzõdést. Hozott magával pénzt?
    - Pénzrõl nem volt szó a hirdetésben.
    - A hirdetésben nem, de ha bekerül, majd lesz szó róla. Be kell fizetni két és fél ezer forintot, különben szóba se állnak magával.
    - Ne beszéljen már marhaságokat! - fortyant föl egy idõsebb asszony. - Nézze meg, itt a hirdetés! "Akar hetenként húszezer forintot keresni? Könnyû, otthon végezhetõ munka, hozzáértést nem igényel." Itt a cím, telefonszám, minden.
    - Föl is hívta õket?
    - Hívta a fene. Összekaptam magam, aztán jöttem, nehogy megelõzzenek.
    - Én beszéltem velük - kottyant közbe egy fiatal nõ. - És bizony igaz: elõbb fizetni kell.
    - Hogyhogy elõbb fizetni kell? Mind a négyen munkanélküliek vagyunk, mi a fészkes fenébõl fizessek? Nem azért jön ide az ember, hogy fizessen, hanem hogy munkát kapjon, és aztán neki fizessenek, de becsülettel!
    - Hol él maga, jóasszony? - szólt hátra valaki a sor elejérõl. - Azt képzeli, hogy ezek magán akarnak segíteni? Üzlet ez, nem jótékonysági intézmény. Nyugodjon bele, hogy nem maga fog meggazdagodni ezen a munkán, hanem õk.
    - Nyugodjak bele? Már miért nyugodnék bele? Ki maga, hogy ilyeneket mond? A felhajtójuk?
    - Ugyan, hagyjon engem békén! Kérdezett, hát válaszoltam. Semmi közöm hozzájuk, meg magához sem.
    - Nekem ez már a harmadik ilyen munkaközvetítõ, amivel próbálkozom - magyarázta egy fejkendõs asszony. - Ócsáról jövök, mert ott aztán semmi sincs a faluban. Azt mondta az uram, hogy ezt még próbáljuk meg, hátha becsületesebbek, mint a többi maszek munkaközvetítõ. Az elsõ, az a, mit tudom én, milyen tráde, beszedte tõlünk a pénzt, aztán amikor legközelebb mentem, ki volt írva az ajtóra, hogy csõdeljárás miatt zárva. A másiknál azt mondták, hogy majd karácsony után lesz munka. Tollat lehet összeszerelni. Meg van valami öngyújtó is. Még a nevünket meg a címünket is fölírták, hogy majd értesítenek.
    - Aztán értesítették?
    - Hát éppen ez az. Nem értesítettek, és az újságban azt olvastam, hogy sikkasztás miatt körözi õket a rendõrség.
    - Na látják, egy nagy humbug az egész. Összeszedik a dohányt, aztán olajra lépnek. Rájuk kellene gyújtani az irodát! Én már harmadszor állom végig ezt a hosszú sort ezen a rohadt hideg, huzatos folyosón. Jól meg is fáztam két hete, munka meg sehol. Adtak próbamunkát. Papírból kellett összeragasztani olyan ötszögletû dobozokat. Tíz forintot ígértek darabjáért. Vagy másfél órába telt, mire egyet megcsináltam. A ragasztó árát persze nem fizetik ki. Azt mondják, majd az ötszázadik után. Jó, behoztam hatot, mert annyit kellett csinálni próbának. Letettem az asztalra, megnézte az a puccos kis pipi, majd elájult a gyönyörûségtõl, hogy milyen szép, milyen jó. De hát nem õ bírálja el, hanem a vállalkozó. Felírta a nevemet, címemet, hogy majd értesítenek. Két hét múlva jött is egy levél, jobban mondva, a borítékban egy aláírás nélküli fecni, hogy nagyon sajnálják, de a próbamunka nem felelt meg. No, hát nekem se kellett több, berohantam, hogy mondják meg, mi volt a rossz rajta. Azt õ nem tudja, mert a vállalkozó bírálja el. Jól van, mondom, elmegyek én a vállalkozóhoz is, mondja meg a címét. Azt õ nem tudja, mert a fõnök kötötte meg vele a szerzõdést. Rendben van, hol a fõnök? Õ nincs itt, mert munka után szaladgál, hogy legyen nekünk mit kiadni. Mikor lesz itt? Hát azt nem lehet tudni, mert csak két hete van a cégnél. No, mondom, ebbõl elég, adják vissza a pénzemet, aztán végeztünk. Azt nem lehet, mert már befektették. Felbonthatom a szerzõdést, de pénzt nem adnak vissza. Ha úgy érzem, hogy nem teljesítették a szerzõdésben foglalt kötelezettségeiket, elmehetek a bíróságra.
    - No, és maga mit csinált?
    - Láthatja, várom a fõnöküket.
    Az öreg belvárosi bérház függõfolyosóján egyre nagyobb lett a hangzavar. A kezdeti halk pusmogás hangos kiabálásba ment át. Felborult a türelmesen várakozók sora, s kisebb csoportokba verõdve, hadonászva, egymás szavába vágva tolongtak a bejárati ajtó elõtt. Néha kinyílt egy-egy udvarra nézõ ablak. A lakók szánakozva csóválták a fejüket, és átkiabáltak egymásnak.
    - Bakó szomszéd, mi van már megint a másodikon?
    - Mi van, mi van? Már megszokhatta volna a heti mûsort. Megint feladta a hirdetését az újságban az Exkluzív Munkaközvetítõ Iroda.
    - Meddig kell ezt nekünk még eltûrnünk?
    - Azt nem tudom, de értesíteni kellene a rendõrséget, mielõtt újra rájuk törik az ajtót.
    - Felõlem ugyan törhetik... Akár föl is koncolhatják õket. Legföljebb egy ideig nyugalmunk lesz tõlük. Jobb, ha becsukjuk az ablakot, mert a végén még becitálnak a rendõrségre tanúnak...
Nyilván a lakásból átalakított irodában is feltûnt az ott dolgozó hölgyeknek a folyosói zsivaj, mert tanácstalanul összenéztek, majd összedugták a fejüket, és az egyik izgatottan telefonált. Aztán bólogatni kezdett, mint az ideges ló, ha elveszik a fejérõl a még teli abrakos tarisznyát. Mondott valamit a másiknak, aztán határozott léptekkel elindult az ajtó felé. Résnyire nyitotta, s kidugta a fejét.
    - Emberek! - rikoltotta a hadonászó, szitkozódó tömeg felé. - Most beszéltem a fõnökkel telefonon. Nagyon sajnálja, de mára nem tudott munkát szerezni. Azt üzeni, hogy akinek még nincs szerzõdése, menjen haza, ma nem tudunk vele foglalkozni.
    - Mi az, hogy nem tudtok velünk foglalkozni? - üvöltötte egy nagydarab férfi. - Akkor meg minek csõdítettetek ide bennünket? Azt hiszitek, a csóróval már mindent lehet? Adjatok munkát, és rögtön elmegyünk!
    Az asszonyok kórusban helyeseltek.
    - Sajnálom... - próbálta õket túlkiabálni a nõ.
    - Te csak ne sajnálgass minket! A sajnálatotokból már elegünk van. Munkát adjatok, ne szép szavakat!
    - Ma nem tudunk munkát adni. Nincs elég öngyújtó, meg a toll se érkezett meg. Menjenek szépen haza! Talán a jövõ héten lesz... Telefonáljanak!
    - Tudod, kivel járasd a bolondját, aranyoskám?! - rikkantott rá az az asszony, aki a fõnökre várt. - Azzal a táncos lábú, jó édesanyáddal! Azzal...
    - De kérem, én igyekszem tisztelettel beszélni magukkal... Értsék meg...
    - Megértettük. Rohadt csaló, sikkasztó banda vagytok ti is, mint a többiek. Kicsaljátok a munkanélküli utolsó garasát is, aztán tojtok a pofánkra. Kotródj be, mert ajtóstul raklak beljebb!
    - Hülye strici...! - sziszegte a nõ, aztán gyorsan behúzta a fejét, és kulcsra zárta az ajtót.
A várakozók még pusmogtak egy ideig a folyosón, de mivel nem nyílt meg az ajtó, türelmüket vesztve, átkozódva elindultak lefelé a lépcsõn. Az egyik leköpte az ablakot, a másik az ajtóba rúgott, a harmadik az öklével döngette meg.
    A mi emberünk várt egy kis ideig, hátha õt beengedik. Lenyomta a kilincset, de mert nem nyílt ki az ajtó, tétova, lassú léptekkel õ is elindult a többiek után.
    Lesétált a Duna-partra. Elnézegette a víz fölött keringõ sirályokat meg a lomhán táncoló fatörzseket, amint lefelé úsztak a zavaros, pocsolyaszínû folyón. Valahol megint árvíz volt - gondolta magában -, télvégi, jeges árvíz. Vajon hány család vált újra hajléktalanná?
    Megnézte az óráját, tizenegyet mutatott. Már egy órája, hogy eljött a közvetítõ folyosójáról. Fél óra, míg visszaballag, akkorra már lehet, hogy helyreáll a rend. Neki muszáj bejutnia, mert a jövõ héten jön a villanyszámlás. Ha legalább ötszázat adnának ebbõl a koktélkeverõbõl, amibõl próbamunkát csinált, talán ki tudná fizetni a számlát. Soha életében nem tartozott senkinek. Most meg bújkálnia kell a villanyszámlás, a gázóra leolvasó meg a közös képviselõ elõl. No igen, ha lenne munkája... De nincs. Ötvenkét évesen tették az utcára huszonnyolc évi hûséges kulizás után. Csak úgy, ukmukfukk. Holnap már nem is kell bejönnie. Eladták a gyárat, és az új tulajdonos csak fiatalokat alkalmaz. Kapott némi végkielégítést, de hát az hideg vízre se elég...
    Ha éppen nincs jobb dolga, elnézi a tévében a politikusokat. Ennyi elfuserált zseni még soha sem koptatta a száját a Parlamentben. Érdekes, hogy mindegyik a nép, a nemzet, a kisemberek érdekében mocskolja a másikat, közben meg a csillagokig emelkednek az árak, ezrével bocsátják el az embereket, és a maffiózók világos nappal lövöldöznek egymásra a belvárosban. A fene érti ezt... Nem is az õ dolga. A régi rendszerben se értette, mit miért csinálnak a nagyok, miért éppen most értené? De legalább élni hagynák az embert...
    Fölballagott a lépcsõn. Az ajtó még mindig zárva volt. Bekopogott. Az egyik nõ kényszeredetten odament, kinyitotta a kémlelõablakot, és unott hangon kiszólt:
    - Nem látja, hogy zárva vagyunk? Mit akar?
    - Elnézést, kisasszony - mondta alázatosan -, de próbamunkát hoztam. Azt mondták, hogy ma...
    - Jó, jöjjön hát be! - és kinyitotta az ajtót. - Szerzõdése van?
    - Természetesen - kotorta elõ nagy buzgalommal a táskájából. - Parancsoljon, kedves...
    A nõ visszaült az íróasztal mögé. Valami nyilvántartási könyvben lapozgatott, aztán ráemelte a szemét. - No, lássuk, mérnök úr, mire ment a koktélkeverõkkel! Így látom, ez már nem is próbamunka, hanem széria. Harminc darab.
    A férfi kinyitotta a táskáját, egy kartondobozt vett elõ, amiben akkurátus rendben sorakoztak a hurkapálcikákra ragasztott színes szalagocskák.
    - Tessék, itt van mind a harminc.
    - Ez igazán szép munka, mérnök úr! Rögtön ki is fizetem. Harmincszor három, az összesen kilencven forint. Itt írja alá az elismervényt! De ha legközelebb csinálja, ne legyen egy milliméternél szélesebb a szalag. Borotvapengével szépen föl lehet hasogatni.
    - Természetesen, kisasszony, úgy fogom csinálni. De kaphatnék többet is? Mondjuk, ötszázat...
    - Viccel, mérnök úr? Ötszáz... az rengeteg! Adhatok ötvenet, legföljebb százat... Más se kap többet. Tudja, milyen nehéz manapság munkát szerezni?
    - Én megértem, kisasszony drága, de ön is értse meg, hogy messzirõl jövök, két buszra kell szállnom. Oda-vissza kétszáz forint az útiköltségem. Ezen a harminc darabon száztíz forint volt a veszteségem. A jövõ héten jön a villanyszámlás...
    - Már megbocsásson, mérnök úr - csattant föl a nõ -, de ezt akkor is tudta, amikor megkötötte velünk a szerzõdést!
    - Igen, de önök munkát ígértek...
    - Kapott is. Kell az ötven darab, vagy nem kell? Mit szólnának a többiek, akik húsz darabokért járnak be naponta?
    - Elnézését kérem, de a múltkor azt ígérte, hogy talán valami álláslehetõség is lesz...
    - álláslehetõség? Hát mi vagyok én, munkaügyi miniszter vagy gyártulajdonos? No, de lássa, kivel van dolga, megnézem. - A fiókból egy másik füzetet vett elõ, fejcsóválva lapozgatni kezdte. - Hát, kedves mérnök úr... van itt két pincér ajánlat harmincöt éves korig. Keresnek fiatal szobalányt bentlakással és éttermi mosogatólányt kizárólag éjszakai mûszakra. Ez van - és becsapta a füzetet. - Döntse el, hogy elviszi az ötven koktélkeverõt, vagy nem!
    - Ne haragudjon, de ez... - a hangja megremegett, majdnem elcsuklott. - Kifizettetik az emberrel a két és fél ezer forintot, aztán...
    A nõ felállt, jelezvén, hogy befejezettnek tekinti a tárgyalást.
    - Sajnálom, elõbb kellett volna meggondolnia...
    - Na nem, hát ez... ez... - makogta, miközben kifelé botorkált az irodából. Az ajtóban megállt, kihúzta magát és egyenesen a nõ szemébe vágta: - Ez, kérem, aljasság!
    - Oké, fater, húzza el a csíkot, míg szépen van! - mondta a nõ unott képpel, és bezárta utána az ajtót.
    Õ meg csak állt ott a huzatos folyosón, és nem tudta, mihez kezdjen. Fölnézett az égre és elkáromkodta magát.
    Aztán lehajtott fejjel, mint akit megvertek, elindult a lépcsõn lefelé. Már a kapunál járt, amikor eszébe jutott, hogy azért legalább az ajtóba bele kellett volna rúgnia.
 

CSÁK GYULA
 

A pandúr

Hangjáték
 

SZEREPLÕK
Bálint, tanító
Ágnes, a felesége
Borbáth Ignác, volt honvéd
Bajomi, földbirtokos
Kossuth Flóra, alias Freitag Hermina
Benedek, öreg cseléd
Janka, a felesége
Osztrák katonák

Játszódik az 1850-es évek derekán

1.
Égzengés, dörgés, csattogás. Ajtó nyílik. A beszélgetés alatt elhalkul, de végig hallatszik a kinti morajlás
    ÁGNES Elmúlt éjfél, Bálint. A kisgyerekünk alszik. Még az álom is alszik.
    BÁLINT Nem hiszem, hogy tollam percegésétõl bárki fölébredne. Az égi háborút meg nem háríthatom el.
    ÁGNES Miért nem alszik már maga is?
    BÁLINT Hallgasd meg csak, édes feleségem, amit ma gyûjtöttem az iskolában! Néhány lányka kört formált, és ezt énekelte:
    (Énekli)
    "Felmentem Bécsbe,
    Német országába,
    Lovakat szettem,
    Nyereg alá tettem,
    Síkos a talpa,
    Aranyos a sarka,
    Csillagom, Mariska,
    Fordulj ki az útra."
    S akkor egyikük kifordult, és leguggolt. Erõs a gyanúm, hogy e dalocska a mi vidékünkön termett. Neked is tetszik?
    ÁGNES (szünet után) Mért kell ezeket magának gyûjteni meg lejegyezni?
    BÁLINT Hogy megõrizzem, és továbbadjam, kedves Ágnesem.
    ÁGNES (szünet után) Maga nem csupán ezeket gyûjti... Arról volt szó, hogy népszokásokat gyûjt. Halászok, pákászok életmódját lesi, és azt írja le.
    BÁLINT Ezt is, azt is. Mindent, ami errõl a tájékról és az itt élõ emberek életérõl hiteles képet õriz.
    ÁGNES (kitör) Meg összeírja a volt honvédek neveit!
    BÁLINT (szünet után, halkan) Ezt honnan tudod?
    ÁGNES (fokozódó hisztériával) Mért kell magának a volt katonaság listája?! Vége a háborúnak! Nincsenek már katonák és... ne is legyenek!
    Kintrõl hatalmas dörrenés
    BÁLINT (hangja közelebbi, vigasztaló, duruzsoló) Na... Ennyire megijesztett a villámlás? Egész tested remeg.
    ÁGNES (hisztériája felsõ fokra hág) Híresztelik, hogy magának listája van! Azért járkál annyit, mert szervezkedik!... Külföldrõl irányítják... Kossuth emberei!
    BÁLINT Elég!... Bocsáss meg, de úgy látszik, valakik nagyon felzaklattak téged az ostoba szóbeszédjükkel.
    ÁGNES (fojtottan sír, szepeg) Maga... bocsásson meg... Nem akarom bántani... Nem idegen szóbeszéd zaklat fel engem, hanem fáj a maga nyugtalansága. Az ragad át rám. A maga nyugtalansága pedig éppen ezekbõl a mindenféle összeírásokból, gyûjtésekbõl fakad. Azért kellene ezt abbahagyni.
    BÁLINT (komor) Azért kezdtem el, hogy nyugalmat leljek...
    ÁGNES Lássa be, hogy nem lelt. Jön, megy, kutakodik, vizsgálódik, tépelõdik és a gyerekversektõl eljut a katonaság listájáig.
BÁLINT Komolyan feltételezed, hogy én titkos szervezkedésben veszek részt?!
    ÁGNES Ha módja lenne rá, semmi nem tartaná vissza. A lelkében máris szervezkedik. állandóan szervezkedik. Én pedig állandóan félek.
    Ágnes sírása felerõsödik.
    BÁLINT (vigasztaló) Nincs mitõl félned. ártalmatlan törekvésem, hogy összegyûjtsem azoknak a neveit, akik részt vettek szabadságharcunkban. Egyszer talán könyvben is méltók lehetnek az emlékezetre.
    Újabb hatalmas dörrenés.
    ÁGNES (hirtelen józan, tárgyilagos) Nem olyan idõket élünk, amikor egy bujdokló honvédtiszt könyvet adhatna ki, éppen a szabadságharcról. Jobb, ha ügyel rá, hogy megmaradhasson tanyasi tanítónak. Inkább kártyázzon, vagy legyen mulatós, vagy örvendjen a családjának.
    BÁLINT Rossz vásárt csináltál velem, kedvesem. Sok szenvedést okozok neked.
    ÁGNES Tudom, hogy az én szenvedésem semmi a magáéhoz képest. Én nem is szenvedek. Mindent egybevetve nagyon boldog vagyok magával.
    Odakint lövés dördül
    Huh! Ez a közelben csapott le...
    BÁLINT Ne mozdulj! Ez nem villám volt!
    Újabb lövések, valahol ajtócsapódások. Lovak nyerítenek, tehenek bõgnek, paták dobogása
    BENEDEK (távolból fisztulásan kiáltja) Rablók vannak itt! Viszik a jószágokat! (lövés) Jajj! Meglõttek!
    ÁGNES (sikít) Bálint! Maradjon! Mit akar a puskával?!
    BÁLINT Menj a gyerekhez!
    (Kintrõl újabb lövések. Az ajtó kivágódik és erõs kiáltás)
    BORBÁTH Aki megmozdul, a halál fia!
    (Egészen közeli dörrenés)
    BÁLINT Azt hiszem, ezt eltaláltam!... Oltsd el a lámpát!
Ajtócsapódások, dulakodás, jajgatás, állatok dobogása, néhány lövés. A zaj lassan elúszik

2.
Az égiháború hangja beközelít
    BENEDEK (nyögve) Ej, hogy nem akar szûnni már ez a vihar...
    JANKA (lelkendezik és kesereg egyszerre) Édes Istenkém, hát maga él?! Tisztára halottnak látszott! Micsoda állapotok! Rátámadni egy ilyen vénemberre!...
    BENEDEK Ne rólam óbégass, lüke asszony, hanem azt mondd, mi van az állatokkal?
    BÁLINT Igaza van Janka néninek. Maga a fontosabb, Benedek bácsi. Hol sebesült meg? Nem látom a nyomát.
    BENEDEK Rosszul hittem. Nem lõttek meg, csak fejbekólintottak.
    ÁGNES De a maga ruhája csupa vér, Bálint! Szent Isten!
    BÁLINT A bandita vére, akit eltaláltam, és a kamrába húztam. Nekem semmi bajom. És a gyerek?
    ÁGNES Alszik a drága, mint a tej. Csakugyan nem sérült meg, Bálint?
    JANKA Húha! Igencsak fejbevágták az én uramat... Nagy púp.
    BENEDEK Azt mondd már, hogy mi van a jószágokkal?!
    JANKA A két kis tehenet meg a lovacskát csikajával mind elhajtották. Milyen világ ez, felséges Isten!
    BÁLINT Mindent visszaszerzünk! Amelyik banditát megsebesítettem, a kamrába zártam. Az majd nyomra vezet bennünket.
    Ismét lövések, üvegcsörömpölés, lódobogás, nyihogás.
    ÁGNES Jézus Mária! Lehet, hogy visszajöttek?
    JANKA Talán a sebesült cimborájukért.
    BÁLINT Mindenki húzódjon a falhoz!
    ÁGNES Ne menjen ki, Bálint! Könyörgök...
    Kintrõl német kiabálás
    OSZTRÁKOK Ich melde gehorsammst... Halt... Abtreten... Jawohl...
    ÁGNES (suttogóra fogott hangon) Ezek németek. Nem találhatják itt a puskával, Bálint... Meneküljön...
    BÁLINT (szintén súgva) A kamrába megyek... Zárd be utánam és rejtsd el a kulcsot...
    (Ajtónyitás, kulcsrazárás, dörömbölés)
    OSZTRÁKOK Öffne!... Ki-nyit-ni!... Aber ki-nyittás! Aufmachen!
    A dörömbölés és a hangok elúsznak

3.
Sóhaj, nyögés, hörgés
    BORBÁTH (erõtlenül) Vizet...
    BÁLINT (fojtottan) Csönd! Amit az oldaladnak nyomtam, az puskacsõ, érted?! Ha megmukkansz, lövök!
    BORBÁTH (talán a parancs hallatán, talán erõtlensége okán, szintén suttog) Csak egy kis vizet... Híjj...
    Motoszkálás, halk vödörcsörgés
    BÁLINT (súgva) Nesze, enyhíts magadon... Bár inkább még egy golyót érdemelnél... Igyál... De mást meg ne próbálj!
    Víz csobog, nyögés, kortyolás. Távolodó paták zaja
    BORBÁTH Hallga! Azt hiszem, elmentek a németek. Ezt megúsztuk!
    BÁLINT (változatlanul súgva, de erélyesen) Ne örvendezz! Én se szánok neked jobb sorsot, mint õk szántak volna.
    BORBÁTH Akkorát vétettem? Híjj... a vállam...
    BÁLINT Pimasz vagy, hallod-e! Gyilkolsz, rabolsz és még kérded, hogy mit vétettél?!
    Kintrõl ismét ajtócsapódás, lábdobogás, paták zaja és német hangzavar, indulatszavakkal, mint: schnell, zurück, geradeaus stb.
    BORBÁTH Visszajöttek volna? Jó lesz halkabban beszélnünk, vagy teljesen megnémulnunk.
    BÁLINT (fojtottan, haraggal) Ne figyelmeztess! Legfõként ne végy magaddal egy kalap alá!
    BORBÁTH Világért se merészelném, hadnagy úr. De az Isten most közös kenyérre szorított bennünket.
    BÁLINT (némi mocorgás és szünet után) Honnan tudod a katonai rangomat?
    BORBÁTH Megismertem, amint az imént megláttam. Tudom, hogy a hadnagy úr is jól ismer engem. Hajoljon közelebb.
    Halk vödörcsörrenés, gyulladó gyufa sercenése
    BÁLINT (hangja meglepett) Borbáth Ignác?!
    BORBÁTH Az vagyok, hadnagy úr, de csendesebben.
    BÁLINT Te kiáltottál halált a ház népére?!
    BORBÁTH És hadnagy úr azonnal rám is lõtt.
    BÁLINT Különben te sütöd rám a puskádat...
    BORBÁTH Igen, ha meg nem ismerem. De hát felismertem. És miképpen lõhettem volna kedves hadnagyomra, akinek a keze alatt szolgáltam Kossuth seregében?
    BÁLINT Hihetetlen, hogy te lennél...
    BORBÁTH Nem is haragszom hadnagy úrra, amiért meglõtt. Csak egy kis szomjúságom támadt tõle.
    BÁLINT (szárazon) Én egy banditára lõttem.
    BORBÁTH Nem láthatta hadnagy úr, hogy én állok ott.
    BÁLINT Félreértesz, Borbáth Ignác. Akkor is lõttem volna, ha felismerlek. Hiszen te voltál a belépõ bandita. Hiszen te bandita lettél!
    BORBÁTH Rávitt a kényszer, hadnagy úr. Hat éhes gyerek otthon. Kossuth katonája, aki ráadásul nem tette le a fegyvert és nem kaphatott igazolást - urasági cselédnek sem állhat. És hadnagy úr a megmondhatója, hogy nem tettük le a fegyvert, hiszen hadnagy úr parancsára törtünk ki az ellenséges gyûrûbõl. A legfelsõbb reglama ellenére sem tettük le a fegyvert, és megtartottuk a zászlóinkat.
    BÁLINT Engem akarsz vádolni a nyomorúságodért?!
    BORBÁTH Csupán azt mondom, hogy az én helyzetemben csakis bujdosóvá lehettem.
    BÁLINT Én is bujdosó vagyok, de nem lettem útonálló.
    BORBÁTH Lehettem volna besúgó. Tudok honvédekrõl, akik abból pénzelnek, hogy volt bajtársaikat összefogdostatják a németekkel. Betyár helyett pandúr is lehettem volna. Felkínálták, hogy hivatalos emberként üldözzem és gyilkoljam a nádibetyárokat, akiknek egy része Kossuth katonája volt, akárcsak én. Vállalná ezt, hadnagy úr, ha ilyenre biztatnák?
    BÁLINT Ne merészelj nekem ilyen mocskos kérdéseket feltenni!
    BORBÁTH Na, ugye. De türtõztesse magát, hadnagy úr, mert odakint megint veszedelmes életjelek vannak.
 
4.
Ajtócsapódás, erõteljes, közeledõ léptek
    BAJOMI Kik vagytok, vénségek?
    JANKA (készségesen) A tanító úréknál szolgálunk, itt a tanyán, a házban, az iskolában, meg a jószágok körül is... (Felsír, jajveszékel) amiket most mind elhajtottak... Talán kegyelmed is egy az elhajtók bandájából...
    BAJOMI (haraggal) Elhallgass, öreg banya! Nem téged kérdeztelek! Te beszélj, vénember! Ki vagy?
    JANKA Õ az uram, de nem tud beszélni, mert meglõtték...
    BENEDEK (közbevág) Nem tudok beszélni, ha nem hagysz, és nem lõttek meg, így hát ne vezesd félre Bajomi uraságot!
    JANKA (sápítósan) Az úr lenne... az úr? A Bajomi?
BAJOMI (önelégülten) Ismernek a környéken. De azért jó lenne tudni, hogy te honnan ösmersz, vénember? Nem találkoztunk még a kártyaasztalnál. Mi a neved?
    BENEDEK Benedek vagyok, szolgálatjára. Hintóban tetszett utazni, mikor megsüvegeltem, de hát sokan süvegelik uraságodat a magamformájúak.
    JANKA Én meg Janka vagyok, az uram felesége... és hát... mégis mi lesz az elhajtott jószágokkal. Szegény emberek a tanítóék... és hát...
    BAJOMI (sebesen) Hol vannak?
    BENEDEK (szintén sebesen, megelõzve felesége elszólását) A tanító úr orvoslással is foglalkozik, és elhívták valahová. Azazhogy vitték, mert szekérrel jöttek érte.
    JANKA Az asszonyom pedig a kicsijével van a szobájában. Roppant módon megriadt, szegénykém, ettõl a zsivány-háborútól.
    BAJOMI Hallod-e te, vén Benedek. Megmondanád, hogy mért olyanok az öregasszonyok, amilyenek? Mint ez itt?
    BENEDEK A tehén is csak olyan, mint a tehén, méltóságos uram. Mindig egyenlõ távolságra van a szarva hegyétõl és a farka végétõl.
    BAJOMI Ne készítsd a szádat feleseléshez öreganyó, hanem vezess az asszonyodhoz, hogy megvigasztaljam. És ti se reszkessetek, mert a zsiványokat már hét határon túlra hajtottuk.
    Távolodó léptek, ajtónyitás-csukás, zene
 
5.
Csecsemõsírás; Ágnes monoton, ritmikus altató zümmögése: ö-ö-ö-ö...
    BÁLINT Mégiscsak felébredt?
    ÁGNES Nem a zajra, hanem az éhségre.
    BÁLINT Lám csak milyen pompásan példázza egy csecsemõ, hogy elõbb a gyomrot kell megtölteni, és majd csak azután a fejet. Így van a néppel is, bármennyire másként hirdetik némely önkéntes népvezérek. Mit akart a Bajomi nagyságos úr tõled, hogy háromfertály óráig nálunk vendégeskedett?
    ÁGNES (folyamatos altatózümmögés közben) Faggatózott, hogy mit tehetne az érdekünkben.
BÁLINT (rosszhiszemûen) No, hiszen! A legrosszabb jobbágynyúzó hírében áll.
    ÁGNES (tovább zümmögve, egyébként színtelen hangon) Egyszer már említettem, hogy apámmal jócimboraságban voltak gyerekkorukban.
    BÁLINT (kurta, kaján nevetéssel) A mi öreg Benedekünk szerint ezt a nagyurat úgy farba rúgta egy ló, hogy eltört a medencecsontja. Ettõl sánta. És mivel ez a szabadságharc idején történt, ettõl nevezi hõsnek is magát.
    ÁGNES (a csecsemõsírás abbamarad, de tovább zümmög, bár halkabban) Felnõtt korukban is megõrizték a barátságot apámmal. Õ szerezte be apámat ebbe a tanyasi iskolába is. Apám haláláig jóban voltak.
    BÁLINT (mellékesen) Váljék Bajomi úr becsületére. (Élénkebben) Haldoklik az útonálló, akit megsebesítettem, és a kamrába vittem. Sok vére folyt el. Janka néninek mondtam, hogy kötözze be, ahogy tudja.
    ÁGNES (el-elfeledkezik a zümmögésrõl, de modora támadóbb) Szóval arról érdeklõdött az uraság, hogy mitévõ lehetne az érdekünkben.
    BÁLINT Képzeld, az a haldokló bandita egyike volt a legjobb katonáimnak. Õ menekített ide annak idején, amikor sebesülten hevertem a halál szélén. Hû emberem volt, és mostanra banditává tette az idõ... Ez a mindent elrothasztó idõ!... (Más hangon) Nem kértem az uraságot, hogy bármit is tegyen az érdekemben.
    ÁGNES Mondtam a nagyságos úrnak, hogy ez lesz a maga válasza. Ismerem a maga természetét. Õ azonban azt mondta, hogy magának tekintettel kellene lenni a családjára.
    BÁLINT Nem buta ember a nagyságos úr. Ezekkel a szavakkal szíven talált. Csak azt nem tudhatja õ sem, hogy miként változtathatnék ezen a felemás helyzetemen, amely a családomat is terheli.
    ÁGNES A nagyságos úr szerint magának nem tanyán kellene tanítóskodni, hanem állami állást kellene vállalnia.
    BÁLINT És mifélét?
    ÁGNES A csendbiztosit.
    BÁLINT (kurtán felnevet) Vicces ember a nagyságos úr!... A csendbiztosság valóban állami hivatal, én pedig úgyszólván az államon kívül élek. Ráadásul nem egyszerûen a szabadságharc katonája voltam, hanem olyan tiszt, aki megtagadta a megadásra szólító parancsot. (Mindinkább nekihevülten, hangosabban) Éppen az imént emlékeztetett erre a kamrában haldokló katonám. Nem titok elõtted sem, hogy máig õrzöm csapatzászlónkat és a fegyveremet is. Mindez a legsúlyosabb megítélés alá esik Bécsben. Az elõsoroltakból következõleg én máig háborúban állok az országot eltiprókkal!
    ÁGNES (a felsíró gyereket ismét ritmikus zümmögéssel altatja. Közben:) És mit remél ettõl az egyszemélyes háborútól?
    BÁLINT (kiáltva) Békét! A lelkemben! Hû akarok maradni a hitemben, honvédtiszti eskümhöz, mert máskülönben elveszítem önmagamat, embervoltomat! (Egészen halkan) Bocsáss meg... Felébresztettem a kicsit, miközben téged is megrémisztelek azzal, hogy ennyire kikeltem magamból. De hát szinte arcátlan tréfának tekintem, hogy Bajomi nagyságos úr alkalmasnak vél engem a csendbiztosi posztra, ráadásul ezt a te közvetítéseddel hozza tudtomra. (Hirtelen gyanakvón) Vagy téged talán sikerült is meggyõznie?...
    ÁGNES (a nyöszörgõ kicsinek zümmög, és közben beszél) Csak az lehet a meggyõzõdésem, ami a magáé. A maga sorsához tartozik a sorsom. És ennek a kis emberkének a sorsa. Ne vállalja a nagyságos úr ajánlatát, ha nem akarja.
    BÁLINT (sóhaj után) Nem olyan Könnyû tudni, hogy mit akarjak.
    ÁGNES A csendbiztosság veszélyes foglalkozás lehet. Nem kellene... talán elfogadnia.
    BÁLINT Nem elfogadni legalább olyan veszélyes. Arra gondolok, hogy ez a bujkálás szintén nem veszélytelen... És meddig csináljam még? Titeket is megnyomorítalak vele.
    ÁGNES Miránk ne legyen tekintettel. Csak a lelkiismeretére hallgasson.
    BÁLINT Vannak pillanatok, amikor a lelkiismeretem éppen azt mondja, hogy ne hallgassak a lelkiismeretemre.
    ÁGNES (suttogva, mert a csecsemõ alszik) Nem tudhatok magának segíteni, Bálint. Egyedül kell döntenie. Akármiképpen dönt, megnyugszom a maga akaratában. És bocsássa meg, amiért ezt az egészet szóba hoztam, de hát maga kérdezte, hogy mit beszéltem Bajomi nagyságos úrral. Õ pedig azt kérte, hogy neki is számoljak be a maga döntésérõl.
    BÁLINT Bízd rám. Én majd beszélek vele. És köszönöm az Istennek, hogy olyan angyalt rendelt mellém, amilyen te vagy. (Súgva, érzelmesen) Szinte hallom, hogy suhognak a selyemszárnyaid. Hadd csókoljalak meg mind a kettõtöket... (Mozgás, csók)
    ÁGNES Már nem tudok úgy repülni, mint valaha... (Sírása csendes, szipogós)
    BÁLINT Sok bajt hozott ránk az élet. De nagy igazság, hogy vannak titokzatos erõk, amelyek mindig az egyensúly irányába törnek. Bármennyi baj és keserûség halmozódik fel életem egyik serpenyõjében, a másikban ott kuporogsz te, és ügyelsz rá, hogy megteremtsd az ellensúlyt.
    ÁGNES (továbbra is szipogva, majd a gyerek sírását hallva, zümmögve) Eltúlozza... az én... szerepemet... Bálint.
    BÁLINT (szerelmesen) Köszönöm, hogy mellettem vagy.
 
6.
Nyikorgó kerekû szekér döcög, egy ló húzza, s a ló mellett nyargalászó csikó csengõje csilingel
BENEDEK Ahogy mondom! Hiába vitték el a rablók éjszaka, reggelre visszaszökött hozzánk a csikajával együtt. Nincs okosabb állat a lónál... tanító úr!
    BÁLINT Lehet, hogy ezt a Bajomi nagyságos urat is azért rúgta farba a sajátja?
    BENEDEK Nincs szerencséjük a lovakkal, az biztos. Ennek az uraságnak az apja úgy halt meg, hogy hátravágta nyakát a lova, és a torkába döfte a pipája szárát.
    BÁLINT Kegyetlen halál lehetett.
    BENEDEK Megérdemelte. Olyan volt, amilyen a fia lett. Úgyhogy vigyázzon a tanító úr, ha üzletelni akar vele. Olyanok ezek, mint azok a kígyók, amékeket ha kettévágnak, a két fél egymásnak esik, és halálig vívódnak egymással.
    BÁLINT Nem hallottam ilyen kígyókról, de a népek vérszopóit ismerem. Ne féltsen tõle, Benedek bácsi, nem szed rá az uraság.
    BENEDEK Így vánszorog ez a szegény ló, akár az öblítõvízbõl kimászó légy. Nagyon meghajthatták az éjjel. Nincs szívem zavarni, de ha sürgõs, rácsaphatok a farára.
    BÁLINT Világért se! Szívesebben hallgatom a csikó csengõjét, mint az uraságot. Csupán a feleségem, vagy még inkább elholt apja kedvéért vállaltam ezt a látogatást. A látogatás témája másképpen szót sem érdemel.
    átkötõ zene

7.
A szereplõket nagy szobába képzeljük, amelyben járkálva beszélnek, illetve vitáznak, hangjuk tehát hol közelít, hol távolodik
    BAJOMI Magának nem kell bizonygatnom, hadnagy úr, hogy nyomorúságos a közbiztonságunk. Soha nem hajthatjuk nyugodtan álomra a fejünket, mert nem tudhatjuk, mikor tör hajlékunkra a zabolátlanul garázdálkodó bandák valamelyike. Tehetik, mert nincsen rangja a törvényeinknek. Nincsenek fegyvereseink, akik a polgárok nyugalmát, életét és anyagi javait védelmeznék. Mindennek az átkát saját bõrén s megtapasztalhatta az éjjel. Hát mért utasítja el az ajánlatomat, ami egyben a megyei urak ajánlata? Minden szóba jöhetõ személynél pompásabban megfelelne, hiszen tud bánni a fegyverrel, tanult és becsületes ember.
    BÁLINT Szomorúan látom elvadult állapotainkat, és készséggel tennék ellene nagyságos uram, ha engedné a helyzetem.
    BAJOMI Már kedves volt barátom leányának, Ágnes asszonynak, vagyis a maga feleségének megmondtam az éjjel, hogy nem öcsém-uram lenne az elsõ honvédtiszt, akit megszabadítanék a bujkálás keservei alól. Pontos tervem van arra, hogy közjogi szempontból maga tökéletesen megfeleljen valamennyi hivatali elvárásnak.
    BÁLINT Más természetû gátja van annak, hogy igent mondjak, nagyságos uram.
    BAJOMI És mi lenne az?!
    BÁLINT Éppen a nagyságos úr által is említett becsületérzés. Mert nagy baj, hogy hordák száguldoznak és rettegést szülnek, de ez csak okozat és nem ok. Minden bajunk igazi oka az, hogy osztrák sereg sanyargatja országunkat. És amíg ez ellen a legfõbb keservünk ellen semmit nem tehetek, addig öncsalás és mások becsapása lenne, ha pusztán a következmények ellen hadakoznék.
    BAJOMI Mondja csak, öcsém-uram. Lát arra lehetõséget, hogy a közeli jövõben újabb szabadságharcot vívhatunk, méghozzá gyõzedelmes kimenetellel?
    BÁLINT Sajnos - nem.
    BAJOMI És ha ilyen lehetõség soha nem következik el, akkor maga végkimerülésig lustálkodik majd, mert a semmittevést látja becsületesnek?
BÁLINT Vannak helyzetek a történelemben és az egyes ember életében, amikor semmit nem tenni különb dolog, mint bármi egyebet vállalni, nagyságos uram.
    BAJOMI Így. Nem tesz semmit, de azt igen bátran teszi! Bátran lapul a felesége szoknyája mellett!
    BÁLINT Talán ez sem alávalóbb, mint az ellenség árnyékában lapulni...
    BAJOMI Rám céloz, hadnagy úr?
    BÁLINT Csak mondtam, amit mondtam.
    BAJOMI Azt hiszi, nem látom, hogy képére van írva az utálat, amiért olyan emberrel kényszerül tisztelettudóan beszélni, aki az osztrákokkal cimborál, s akit ezért legszívesebben lekaszabolna?!
    BÁLINT Nincsenek ilyen gondolataim, nagyságos úr.
    BAJOMI Ne tiltakozzék! Méltatlan magához az alakoskodás! Jól ismerem a maga fajtáját, mert eleget látok belõlük! Megvetéssel tekintenek rám, amiért én együttmûködöm, ahogyan õk mondják, és szétpukkannak a gõgtõl, mert õk ezt nem teszik. Becsületesen és bambán bámulják, miként pusztul szemük elõtt az ország? Igaza van abban hadnagy úr, hogy minden bajunk forrása szabadságharcunk bukása. ámde egy ilyen bukás következményei többfélék lehetnek: mérhetetlenül kegyetlenek például, meg enyhébbek is...
    BÁLINT Mi a mérhetetlen kegyetlenséget éljük át.
    BAJOMI Mert semmit nem teszünk ellene! Ha én az éjjel nem beszélem rá az osztrák parancsnokot, hogy vegyük ûzõbe azt a bandát, amelyik a maguk iskolájába is betört, akkor talán most annak a tanyasi iskolának a lakói holtan feküdnének, és tûz pattogna odafent a háztetõn! Olyan megvetendõ, amit elkövettem?! Hazafiatlan vagyok, amiért nagybirtokos létemre, nemesember létemre kockáztatom az életemet és megmentek egy tanyasi iskolát?!
    BÁLINT Méltányolom és... az ottaniak nevében köszönöm, amit azért a házért tett.
BAJOMI Speciálisan magáért is tettem valamit, hadnagy úr. Maga is tudja, hogy az osztrákokat nem érdeklik a betyárok, ellenben lelkesen fogdossák össze a bujdokló honvédeket meg fõleg honvédtiszteket. És én tudtam, hogy maga ott van!
    BÁLINT Köszönöm, hogy nem árult be, nagyságos úr.
    BAJOMI Pedig amúgy kinézné belõlem, igaz?
    BÁLINT Nem állítottam ilyet, nagyságos úr...
    BAJOMI Hagyjuk. Különben is többrõl van szó, mint a maga jelenlétének üres felfedésérõl. A banditák üldözése közben, ott, a tanyában meghalt egy osztrák katona. És a háziak szerint maga kilõtt egy golyót a puskájából.
    BÁLINT Nagyságos úr... faggatta házam lakóit?...
    BAJOMI Beszélgettem velük... és elmondták, mi történt...
    BÁLINT Akkor tudja nagyságos úr, hogy nem katonára lõttem.
    BAJOMI Tudom. Egy banditára. Megsebesítette és bezárta. Ezt azonban... egyelõre... csak én tudom. A németek azt tudják, hogy meghalt egy emberük. S ha megtudják, hogy honvédtiszt bujkált ott, nem lesz nehéz összefüggést lelni a halott katona meg öcsémuram között. És akkor már nem tehetek magáért semmit. Meg a családjáért sem.
    BÁLINT Ez olyan, mint egy iszonyú kelepce, nagyságos úr.
    BAJOMI Nem én állítottam fel magának. De még ebbõl is ki tudom szabadítani, ha szolgálatunkba áll a megyénél. Tehát nem az osztrákoknál.
    BÁLINT Az osztrákok szolgáit sem akarom szolgálni.
    BAJOMI A szakramentumát! Most aztán már mérsékelje magát! Ne kívánja megismerni... a haragomat!
    BÁLINT Szívesebben veszem, ha az ellenség hangján beszél velem nagyságos úr, mint ha barátkozni óhajtana.
    BAJOMI (sötét higgadtsággal, de fenyegetõen és rejtélyesen) Ágnes asszonnyal, tehát a maga feleségével beszélgettünk a maga néprajzi gyûjtõmunkájáról, amelynek során titkos légyottokra jár egyik szomszéd birtokosnõhöz. Ez jobban aggasztja Ágnes asszonyt, mint az, hogy az illetõ hölgy az osztrákokat igen érdeklõ politikai gyanú alatt áll. Maga azzal mulatja magát, hogy üres óráiban csalja a feleségét?!
    BÁLINT Visszautasítom ezt az aljas feltevést!
BAJOMI (csaknem kedélyesen, kárörvendõn) Ez a felesége feltevése, hadnagy úr.
    BÁLINT Nem tudott a... birtokosnõrõl!
    BAJOMI Amíg nem tettem neki említést róla.
    BÁLINT Nagyságos uram sem tudhatja az igazat! Vaktában rágalmaz és vádaskodik egy nemlétezõ nõszeméllyel kapcsolatban.
    BAJOMI Mindjárt meglátjuk, hogy létezik-e? (Ajtónyitás, Bajomi kifelé szól) Értesítsék Hermina úrhölgyet, hogy kérem, fáradjon ide, a szobámba.
    Harsány, de rövid zene

8.
HERMINA (halkan, de jól érthetõen) Jó napot, kedves tanító úr!
    BAJOMI (szünet után) No! Elfelejtette, hogy kell köszönni, hadnagy úr?
    HERMINA (csevegve) Bajomi nagyságos úr elõtt nem kell titkolóznunk. Örülök, hogy ismét láthatom, hadnagy úr.
    BAJOMI Egyszer tehát már látták egymást...
    HERMINA Többször. És mindig jó emléket hagyott bennem a találkozásunk. Most is örülök a viszontlátásnak. Készültem is rá, és hoztam tanító úrnak néhány új nevet. Itt vannak, ezen a cédulán. Fogja, hadnagy úr. Tegye a többihez, ezeket a nagyszerû neveket. Kimondani is jólesik õket. Szálldobágyi Elek, Ugron János, Zabola Kálmán, Csiszár Gábor, Borbáth Ignác... és még néhányan... a hõsök soraiból.
    BAJOMI (durván) Teljesen megkukult, hadnagy úr?!
    HERMINA Ugyan, Bajomi szomszéd. Igazságtalan ez a hang a tanító úrral szemben. Én kértem tõle szigorú titoktartást és megértem, ha most zavarban van. (Más hangon) Õszintén kérem, hadnagy úr, vegye úgy, hogy ezekben a percekben és Bajomi nagyságos úr jelenlétében tekintse feloldozottnak magát a titoktartási kötelezettség alól.
    BÁLINT (mély zavarban) Nagyságos úr... miféle... birtokosnõrõl tett említést a feleségemnek?
    BAJOMI Természetesen a körünkben levõ birtokosnõrõl.
    BÁLINT És elültette szegény feleségemben a szerelemféltés gyötrõ érzését, noha tudhatta, hogy igaztalanul.
    BAJOMI (felfortyanva) Mondtam volna meg neki az igazat? Vallottam volna meg, hogy a körünkben levõ birtokosnõ valójában a forradalom dicsõ vezérének, Kossuth Lajosnak a húga, Kossuth Flóra, aki bizonyos Freitag Hermina álnéven vásárolt birtokot a közelben az én segítségemmel, hogy biztonságban végezhesse munkáját a haza szolgálatában? Ezt kellett volna tennem, hadnagy úr?! Ez lett volna becsületes, ahogy maga mondaná imádott kifejezésével élve?
    BÁLINT Mit érezhet most irányomban az a szerencsétlen asszony?...
    BAJOMI (m. f.) És mi lett volna ezzel a szerencsétlen asszonnyal, ha osztrák tudomásra jut, hogy kémkedni jött közénk?! Mert mi másnak nevezhetnénk azt, ha jártában-keltében mohón tudakolja: szeretik-e még a magyarok annyira Kossuth Lajost, hogy fegyveresen mellé állnának, ha visszajönne?
    HERMINA Túlságosan kemény szavakkal fogalmaz, Bajomi úr. És ne élcelõdjék azzal, ha valaki nagyra tartja a becsületet. Erkölcsi felfogásra éppen úgy szükségünk van, mint a csontvázunkra. Azért pedig egyenesen bocsánatot kérek hadnagy úrtól, ha véletlenül is, de bajok forrása lett csakugyan szerencsétlen személyem a családjában. Annyit mondhatok vigasztalásként a magam tapasztalatából, hogy mindig találunk kárpótlást azért, amit méltánytalanul kell elszenvednünk.
    BAJOMI Elismerem, hogy túlzásokra gerjesztett haragom. A haragomat viszont hadnagy uram gerjesztette. Úgyhogy kvittek vagyunk. És mindketten égi mannaként fogadhatjuk szívünkbe Kossuth Flóra szavait a méltánytalan szenvedés ellenében járó kárpótlásról. Számomra ezek a szavak magát a kárpótlást jelentik. Félre hát a sebek sértõdött nyaldosásával, és dologra! Hol is hagytuk abba? Ja, igen! A katona halott, és a maga sebesültje... hová zárta a banditát? Különben mindegy, hová zárta, a lényeg, hogy végezzünk vele!
    BÁLINT Egy emberrel, aki sebesülten fekszik?
    BAJOMI Tehát magánál vendégeskedik.
    BÁLINT Kossuth Flórát kínosan érintheti beszélgetésünk, hiszen tájékozatlan az ügyben, s különben is durvaság és tapintatlanság ilyen véres ügyekrõl tanácskozni a jelenlétében.
    BAJOMI (mellékesen, mégis hangsúlyosan) Kossuth Flóra elõtt nincsenek és nem is lehetnek titkaink. Az a bandita csak azért él még, mert a maga golyója nem volt halálos.
    BÁLINT Én harc közben lõttem rá, és önvédelembõl.
    BAJOMI Önvédelembõl tüzelünk rá másodszor is.
    BÁLINT De hát ez - gyilkosság lenne...
    BAJOMI Van jobb ötlete?
    BÁLINT Engedjük futni.
    BAJOMI A maga tanyája körül most nagyon szaglásznak a németek. A maga banditája kettõt sem lépne, és elfognák. S akkor tudja, mi lenne? Menteni akarná a bõrét a bandita, és azt vallaná, maga ölte meg a katonát, õ pedig meg akarta akadályozni. Holott ezt én fordítva akarom tudni, és tudatni. Már tudattam is az osztrák ezredessel a maga hõstettét, azt, hogy miképpen torolta meg a katona halálát, és ezáltal megakadályozta, hogy további németek essenek áldozatul.
    BÁLINT De hiszen... ez... nem így volt.
    BAJOMI (ingerülten) Én így tudom, és most már az ezredes úr is így tudja, és hálás magának. Máris mellén érezheti a medáliát.
    BÁLINT Homlokomon érzem, akár egy szégyenbélyeget...
    BAJOMI (papírzörgés) Azonkívül itt egy papír, ami ugyan ideiglenes jellegû, de az ezredes és az én aláírásommal igazolja, hogy hadnagy úr addig is jogosult fegyverviselésre, amíg el nem következik, hogy a megyeházán beiktatjuk csendbiztosi hivatalába.
    BÁLINT Azt a sebesült banditát... nem fogják el. Gondoskodom róla, hogy nyomtalanul eltûnjön.
    BAJOMI A bizonyítékot tünteti el, ami szavahihetõségemet igazolja az osztrák elõtt.
    BÁLINT Nagyságos uramnak akkor is hisznek majd, ha szavait nem támasztja alá - egy hulla.
    BAJOMI Nem szeretem az ilyen kockázatot, ámde: legyen. Rendelkezzék a banditával belátása szerint. Én õt magának adom, maga pedig nekem adja - önmagát. Meggyõzõdésem, hogy így kitûnõ vásárt csináltam, és ezt vegye bóknak, hadnagy úr.

9.
Nyikorgó ajtó nyílása
    BÁLINT Hát te, Borbáth Ignác? Még mindig itt vagy? Nyitva hagytam az ajtót, hogy eltûnhess.
    BORBÁTH Nyomomba erednek, lövöldözés keletkezik, és hadnagy úr családja is bajba került volna.
    BÁLINT Jól van rajtad a kötés?
    BORBÁTH Hála hadnagy úr feleségének. Elment az ellenség?
    BÁLINT El.
    BORBÁTH Akkor most már csak hadnagy úr ítélkezik felettem.
    BÁLINT Csak én.
    BORBÁTH És mi lesz az ítélet?
    BÁLINT Harcolni fogsz a betyárok ellen.
    BORBÁTH Hiszen... magam is az vagyok.
    BÁLINT Pandúr leszel.
    BORBÁTH Említettem, hogy ezt már mások is ajánlották és elhárítottam.
    BÁLINT Most én ajánlom. Pandúr leszel és én leszek a hadnagyod.
    BORBÁTH Hadnagy úr?!
    BÁLINT Igen, Ignác. Én. Nekem is megtették az ajánlatot, hogy pandúr legyek, és én látod, elfogadtam. Annyi választást sem adott a sors, mint neked.
    átkötõ zene elhalkul, majd három koppanás
    ALISPÁN Tanácskozásunk megnyittatik. Alispáni hivatalunk gyûlésének tárgya közbiztonságunk helyzete. Bocsássák elénk a pandúrhadnagyot.
    Ajtónyitás-csukás, léptek koppanása
    BÁLINT Tekintetes alispán úr, felszólításukra itt vagyok.
    ALISPÁN Azért kérettük ide hadnagy uramat, hogy testületileg köszönetet mondjunk elmúlt évi munkájáért. Ennek majd javadalmazása terén is kifejezést adunk.
    BÁLINT Kötelességemet teljesítem, alispán úr.
    ALISPÁN Szólnunk kell azonban egy aggodalmunkról is. A múlt esztendõben huszonöt bõnesetet derítettek fel pandúrjaink. Érthetetlen azonban, hogy ezek többsége csirketolvajlás és hasonló bagatell ügy volt. Csirketolvajokra specializálta magát, hadnagy úr?
    BÁLINT (zajongás, derültség elülte után) Egy csirketolvaj elfogása olykor bonyolultabb is lehet, mint azoké, akik egész gulyát hajtanak el.
    ALISPÁN Éppen ez az. S ön mégis minden csirketolvajt elfog, míg a gulyák elhajtása megtorlatlan marad. Holott mégiscsak ártalmasabbak a nagy anyagi károkat okozók.
    BÁLINT Szerintem egy csirketolvaj, aki valamely szegény ember utolsó falatját lopja el, nem kevéssé bûnös, mint az a betyár, amelyik száz darabot hajt el egy olyan gulyából, amelyben még ezer marad.
    ALISPÁN (morajlás elülte után) Sajátságos álláspont. Van benne méltánylandó megfontolás, de mégis inkább elvetendõ. Változtasson ezen a nézetén a jövõben. Különösen figyelmébe ajánljuk a Csokaji-bandát, amely a gulyák, ménesek és kastélyok büntetlen fosztogatása nyomán, amellett, hogy súlyos anyagi károkat okoz, még ország-világ elõtt nevetség tárgyává is tesz bennünket a tehetetlenségünk miatt. Bízunk Önben, hadnagy úr, és szívünkbõl kívánjuk, hogy kézre kerítse azt a Csokajit.
    átkötõ zene

10.
ÁGNES (ajtónyitás-csukás után, halkan) Itt a teája, de nem szívesen hoztam. Ismét éjfél után vagyunk és maga még mindig az asztala mellett ülve akar teázni és körmölgetni.
    BÁLINT Nappal nincsen idõm.
    ÁGNES Mégiscsak meg akarja csinálni az összeíró könyvét?
    BÁLINT Azt is, meg másikat is. Miközben nyomozok a tolvajok után, olyan alkalmam van a legszegényebb nép életvitelét látni, mint nagyon kevés írástudónak.
    ÁGNES Akkor hát mégiscsak boldogság magának ez a pandúrkodás, ha ilyen mellékes örömet is lel benne. ámde mért van, hogy idõnként mégis háborog, berzenkedik ellene?
    BÁLINT (mozgás, széknyikorgás, ruhasuhogás) Gyere ülj az ölembe, és láss a lelkembe, ha annyira akarod. A bûnösök üldözését úgy fogom fel, mint értelmes kötelességet, amit a nép érdekében is végzek. Csakhogy a nép ezt nem érti és nem szeret engem. Tapasztalom, hogy inkább azokhoz húz, akiket üldözök, mert úgy ítéli meg, hogy kis bûnösöket üldözök, nagy gazemberek parancsára... Néha... magam is így érzem...
    ÁGNES (elõbbihez hasonló mozgás) Bocsásson meg... Nem akartam kizökkenteni. És ne tépelõdjék... Az embereken úgysem lehet eligazodni. Egyik napon lyukat ásnak, másik napon betemetik - ugyanazt. Kicsik vagyunk hozzá, hogy ezt felfogjuk. (Más hangon) Abban legyen bizonyos, hogy mi... itthon, õszintén szeretjük. A kicsi ma kétszer is idetotyogott az ajtóhoz, mert látni akarta magát...
    Megzörgetik az ablakot. Bálint megnyitja, s kiszól
    BÁLINT Ki az?
    BORBÁTH (súgva) Én vagyok, hadnagy úr.
    BÁLINT Gyere be.
    BORBÁTH Inkább hadnagy úr jöjjön ki, de gyorsan. Megcsinálhatjuk a nagy fogást! Még ma éjjel bilincsbe verhetjük a Csokaji-banda vezérét, ha iparkodunk.
    BÁLINT Hozom a lovamat.

11.
Ajtócsapódás, lóröhögés, kantárzörgés. Trappolásból lépésbe lassul két ló
    BORBÁTH IGNÁC Nincs különb a betyárbecsületnél. Minden úgy zajlott, ahogyan egykori, bandabeli cimboráimmal megbeszéltük. Elhitették Csokajival, hogy pandúr létemre hozzájuk húzok. Hitelessé tette ezt, hogy a múlt hetekben velük tartottam néhány szerzõ-útjukon. Meg az éjjel is. Hó! (Lódobogás megszûnik, de lóprüszkölés, idõnkénti dobbanás marad) Nézze meg ezeket a nyomokat, hadnagy úr. Negyven darab marhát hajtottunk itt az elmúlt éjszaka. Ha követjük ezeket a nyomokat, eljutunk a Csokaji-banda vezéréhez.
    BÁLINT Akkor gyerünk!
    (Vágtába kezdenek a lovak, távolodnak, majd visszaerõsödnek a hangok, és ismét megállnak a lovak)
    BORBÁTH Mit lát, hadnagy úr?
    BÁLINT Mért jöttünk mi Freitag Hermina birtokára?
    BORBÁTH Látja ezt a gulyát, hadnagy úr?
    BÁLINT Nem erre vagyok kíváncsi, hanem Csokajira.
    BORBÁTH Nézzük meg azt a gulyát közelebbrõl.
    Ügetõ lódobogás, erõsödõ marhabõgés
    BÁLINT Mért kell ezt néznem? Kié ez a gulya?
    BORBÁTH A Szikszai uraságé volt, de most már Freitag Hermina úrnõé.
    BÁLINT Beszélj világosabban!
    BORBÁTH Mozgalmas éjszakám volt. Nemcsak idehajtottuk a Szikszai uraságtól ezt a gulyát, de ötödmagammal sorra leégettük a bilyogot a jószágokról, mégpedig Freitag Hermina személyes utasítására.
    BÁLINT Mit beszélsz?
    BORBÁTH Ott õgyelgett köztünk. Láttam és hallottam, amikor azt mondta Csokajinak: "Na, fiú, mától felemelem a béredet."
    BÁLINT Melyik itt a legrövidebb út a kastélyhoz?
    BORBÁTH Az a nyárfasor.
    BÁLINT Maradj itt, vagy menj, amerre jónak látod. Ami most következik, az már csak rám tartozik.
    Hevesen feldübörgõ lópaták hangja elúszik. Csend.

12.
Ajtónyitás-csukás, gyors léptek
    HERMINA Jöjjön csak, hadnagy úr. Természetes, hogy a rend õrének éjszaka is bejárása van... mindenhová. Tekintsen el tõle, hogy már házi öltözékben vagyok. Mi az, ami ennyire halaszthatatlan?
    BÁLINT Kezemben van a Csokaji-banda vezére.
    HERMINA Számomra minden szomjúságnál gyötrõbb a fontos hírek szomjazása, hiszen, amint jól tudja, ez küldetésem természetébõl is következik.
    BÁLINT Az Ön küldetése véget ért, asszonyom. S hogy még nagyobb fájdalmat okozzak, én elég régóta nem hiszek az Ön úgynevezett küldetésében.
    HERMINA (indignálódva) Furcsákat mond, hadnagy úr.
    BÁLINT Ön talán Freitag Hermina, talán más a neve, de semmiképpen sem Kossuth Flóra. Igen árulkodó volt számomra Bajomi nagyságos úr elszólása, amikor arról tájékoztatott, hogy Ön a Kossuthhoz hû fegyveresek után kutakodik. A fegyvereseken a hangsúly. Minthogy önök közönséges bûnözõk, hasznos tudniuk, hol vannak fegyverek, akiknek a tulajdonosait vagy zsarolhatják, vagy a németek kezére játszhatják, vagy saját céljaikra veszik igénybe õket. Ez vezette önöket az én kiválasztásomban is. Mindennek a leleplezéséhez vezetõ nyomozómunkámról azonban más illetékesnek tartozom számadással.
    HERMINA Magam is úgy gondolom, hogy nem rám tartozó dolgokról beszél. Mindamellett érdekelne, hogy ki az említett bandavezér, ha már szóba hozta.
    BÁLINT Ön, asszonyom. Elegendõ bizonyítékom van erre.
    Kivágódik egy ajtó, üvegcsörömpölés
    BAJOMI Hallja-e, öcsémuram! Elment magának az esze?!
    HERMINA Talán sok szeszt ivott.
    BAJOMI Hagyja csak, hölgyem. Sõt: hagyjon magunkra, kérem. (ajtónyitás-csukás után) Jobb magával így, négyszemközt. Már csak a szórakozás miatt is érdekelne, hogy miféle bizonyítékai vannak magának Kossuth Flóra bûnözõ voltáról?
    BÁLINT Bizonyítékom van rá, hogy nem Kossuth Lajos húga. Ezt majd idõben elõtárom. Bizonyítékom van arra, hogy vezénylete alatt mûködõ banditák dézsmálják a méneseket és a csordákat, fosztogatják a kastélyokat. Arra adtak utasítást alispán úrék, hogy fogjam el a Csokaji-banda vezérét, hát megtettem.
    BAJOMI Jelen voltam, amikor az alispán úr arra adott utasítást, hogy elfogja Csokajit. De csak Csokajit!
    BÁLINT Rajta keresztül is eljuthatok a vezérhez.
    BAJOMI Nem juthatna, mert Csokaji idõben fûbe harapna.
    BÁLINT Beismeri tehát nagyságos úr, hogy a szobából az imént eltávozott hölgy a Csokaji-banda vezére?
    BAJOMI Semmit nem ismerek be, hadnagy úr!
    BÁLINT Kétségbe vonja az általam gyûjtött bizonyítékokat?
    BAJOMI Olybá veszem ezt a társalgást, mint magánbeszélgetést, amelynek holnapra nyoma sem lesz. Figyeljen, hadnagy úr. A maga híres felfedezéseibõl annyi igaz, hogy e kastély úrnõjének, szívbéli barátnõmnek és nekem is, kapcsolatunk van például ezzel a Csokaji-bandával. Megvesszük, amit eladnak, és nem kérdezzük, honnan való. Azután továbbadjuk olyan helyekre, ahol tõlünk sem érdeklõdnek az eredetrõl. S az így meghizlalt pénzeinkkel a gazdaságainkat fejlesztjük. Olyan bõn az, hogy a magyar értékeket szaporítjuk? Hiszen gyarapodik általa egész országunk!
    BÁLINT Gondolja, nagyságos úr, hogy méltányolják majd ezeket a cinikus gondolatokat a bíróságon?
    BAJOMI Ezeket a gondolataimat csak magával osztom meg, hadnagy úr. A bíróságon semmit nem mondok, mert én nem kerülhetek a bíróságra. Fölöttük állok. (Pohárcsörgés, higgadt hang) A törvényeket öcsém-uram okos emberek csinálják, buta emberek számára. És mi, mind a ketten okos emberek vagyunk. Igyunk hát az ijedtségre, aludjunk rá, aztán holnap megy a szekér tovább.
    HERMINA (ajtónyitás-csukás után) Hadd társuljak az okosok gyülekezetéhez. Szívesen koccintok a hadnagy úrral, és megvallom, jól érezte meg a felesége, hogy aggódnia kell a férjéért, mert más körülmények esetén találkozva, másként alakulhatott volna sokminden.
BAJOMI (böfögõ röhögéssel) Nem elég, hogy a hadnagy úr feleségét féltékennyé tette, most az én szívembe is fullánkot akar szúrni? Kérem, ne tegye! No, fenékig!
    BÁLINT Koccintgassanak csak, de nélkülem. Nekem elég volt, amit eddig kaptam. Nem tagadom, okultam is és ezért hálával tartozom. Például megértettem, hogy két haza van, és csendbiztosként nem a magamét szolgálom. A külsõ zsarnokság mellett létezik belsõ is, és az sem jobb.
    BAJOMI Egyszerûbb a világ, hadnagy úr. Azt vegye tudomásul, hogy aki erõsebb, akkor is gyõz, ha nincs igaza, azután õ mondja meg, hogy mi az igaz! Ezt értse meg és ne forgasson zavaros gondolatokat a fejében. Aludja ki magát és a holnapi viszontlátásra!
    BÁLINT Nem hiszem, hogy valaha is látjuk egymást. Kétcsövû a pisztolyom, jut belõle mind a kettejüknek.
    Két dörrenés, halálhangok, felcsapó zene.