SIMOR ANDRÁS

Vízió

 A NATO- bombák hullanak
a tehetetlen ég alatt,
albán a szerb elõl szalad,
a gyûlölet magasra csap.

 Európa, rémült juhakol,
ahol az élõ haldokol,
védtelen védtelent okol,
hazájuk tiprott hangyaboly.

 Mibelõlünk lép ki a Rém,
és körbejár e féltekén,
dúlt csont magaslik énelém:
Nincsen remény! nincsen remény!

 Aki gombot nyom odafönt,
annak megint célpont a Föld,
öreg fészkünk, a meggyötört,
hol ma halál madara költ.

 Bûnös lelkekkel ki vitáz,
õ szól ismét, Ésaiás.
Költõ segíts, ha senki más,
ki most születik, nem hibás!

Jövevények

Crna Gora- i Radovan Zogovic versciklusa, amelybõl két éneket közlünk, 1937- ben született, tiltakozásul a metohijai albán lakosságot sújtó irtóhadjárat ellen. Önálló kötetként elõször 1958- ban jelent meg, majd szerb- horvát- albán kétnyelvû kiadványként 1968- ban, Pristinában.
 

Ali Binak énekei

(Hatodik ének)

 Fehér nyájaink szétsorjáztak, mint fogak a szájban,
hegyre futó ösvényeinket benõtte a fû.

 Jönnek, s mennek a forró nyári napok, eltikkadt utasok,
nem száll felhõ a tenger fele, s nem száll felõle.
 Dél van. Égnek a déli verõk. Lankadtan lógnak a lombok,
kövek gõzölögnek kaparó kénszagúan.
Három formátlan birka támolyog végig az utcán,
mintha vakok lennének egymáshoz kötözötten.
S bármerre jártam, a kutyák mindenhol nyöszörögnek,
gödröt kaparnak, nyüszítenek a mélyén,
nyínak a szomjtól, meg szomjától a hegynek.

 És jönnek és mennek a tikkatag napok,
nem száll felhõ a tenger fele, s nem száll felõle.

 Dél van. Égnek a déli verõk. Csermely vize csorg a hegyekben,
füvek harmatoznak és térdig nedves a fenyves,
vályúkba csobban a víz a csobogókból,
csapdos a szélben, leng, loccsan az itatókra.
És zúgnak a fák, mint barlangok s hóviharok,
az idõtlen,
õsõöreg
vadonnak hangján, a hegyekben.

 Micsoda hegy ez, amelyik néma? Ím a tedimnek nincs szava, néma.
Nem hall többé csaholást, nem hall beszédes baltát,
szekercét, énekeket, öklelõdõ bikákat.
Itt a gyökerek fölkelnek, ellepik a néptelen esztenákat,
s a föld elrágja a karámok karóit bokában
s füvek döfik át a deszkákat meg a póznát.

 Fehér nyájaink szétsorjáztak, mint fogak a szájban,
fû nõtte be sorra az utat, meg az ösvényt.
Fenn, hegyi legelõinken, a zsenge, harmatos fûben,
farkas mossa csecsét, szoptatja kölykét,
kölykét szoptatja
a puszta pázsiton, hegyeinkben.
 

(Nyolcadik ének)

 Ránk zúdultak, orvul rajtunk ütöttek,
ránk zúdultak kora reggel a hársfa alatt.
És ledöntöttek minket, szétszórtak, megtapostak,
mint ellenség az idegen gabnát.

 Rajtunk ütöttek az árnyas hárs fája alatt,
mely lombjával hatfele futó útra borul,
csúcsa meg magasabbra nyúlik a kéményfüstnél.
Rajtunk ütöttek, rajtunk, éppen a hársfa alatt,
hol nagyapáink ültek nyári hajnalokon és esteleken,
és szóbakerült az egészség, meg a szénakaszálás,
tüzet csiholtak, nézték, hoznak- e esõt a felhõk,
lovakat mustráltak, és kaszát kalapáltak.

 És ledöntöttek minket, szétszórtak, a füvön megtapostak,
ott, hol nyáron kora reggel és súlyos árnyú alkonyokon
ültünk, és szorongatott minket az ínség,
kapánk tompa volt, kaszánkat elköszörültük -
s megosztottuk kaszaverõnket, a dohányt meg a gondot,
és szájról- szájra adtuk tovább a remény szavait,
mint reggel a tegnapi szikrát
tûzhelytõl tûzhelyig.

 Most a hárs magában búsul. Hozzá vánszorgok naponta,
ha árnyéka elönti az utcát, s hevét lehûti,
leülök lombja alatt keresztbe vetett lábbal a gyöpre,
szólok a szomszédokhoz, kik nincsenek immár.
S ülök csak, ülök. Ágakkal beszélgetek
a lombok nyelvén. A madarakat megértem.
Azt mondják: nem azért fújnak szelek az ágra,
hogy a sok madár meghaljon, földön törjön el szárnya,
de, hogy az ágak
oltalmat adjanak minden madárnak.

GYÖRE IMRE FORDÍTÁSA

Ebben az évben ünnepeljük Johann Wolfgang Goethe (1749- 1832) születésének 250. és Erich Kästner (1899- 1974) születésének 100. évfordulóját. Emez századunk német irodalmának jeles, sokoldalú és igen népszerû írója, költõje volt, amaz az egyetemes literatúra egyik óriása.
Van két vers, amely összeköti õket. Goethéé -  mely "Mignon" címmel is közismert -  a "Wilhelm Meister tanulóévei" címû önéletrajzi fogantatású regény egyik betétkölteménye, Kästneré pedig a "Lírai házipatika" címû verseskötetébõl való.
Mindkettõt Tandori Dezsõ új, folyóiratunk számára készült fordításában közöljük.
 

JOHANN WOLFGANG GOETHE

(Tudod, hol a hon, citrom hona)

Tudod, hol a hon, citrom hona,
Lomb- sûrûn ég a narancs aranya,
Szelíd szél száll kék ég felõl,
Babér áll, mirtusz a csöndbe dõl:
Ismered?
Oda, oda vágyom én,
Kedvesem, véled legyen ez enyém!

Tudod, hol a ház? Oszlop s tetõ,
Terem, kis kamra, derengetõ;
És márványszobrok, kõ szemek
Kérdik: Mit tettél, szegény gyerek?
Ismered?
Oda, oda vágyom én,
Védõm, véled legyen ez enyém!

Tudod, hol a hegy? Felhõ- foka?
Ködön öszvér törtetne, hova?
Barlangján sárkány- fatty kuporog,
Szikla szakad, vele víz zuhog.
Ismered?
Oda, oda vágyom én,
Atyám, megyek! Véled legyen ez enyém!

                                    1796

Ismered a hont, hol ágyú virul?

Ismered a hont, hol ágyú virul?
Nem ismered? Megismered, barátom!
Ott áll sok prokurista s nem pirul,
mint ha kaszárnyákban, az irodákon.

Káplárgombok nyakkendõrejtekekben.
Láthatatlan sisak dudorodik
pofák felett. Arcát látsz, fejeket nem.
S aki ágyba bújt, már szaporodik!

Elöljáró, ha ott bármit akar
-  és azért jár õ elöl, hogy akarjon! - ,
feszít az ész, cselekszik is hamar.
Jobbra nézz! És a gerinc -  az guruljon!

Sarkantyúsan választékkal hajában:
így jön ott már világra a gyerek.
Civilszemély nincs az ágyúk honában.
Pofa be! S lesz elõmeneteled.

Ismered? E hon boldogság lehet, lásd.
Boldog, s ott teremnek a boldogok.
Kõ és acél a szántón termi egymást,
erõ forr, szorgalom, más szép dolog.

Még kis szellem, kis jóság is akad!
Hûhós hõsiesség. Bár ritka már ma.
Minden második férfi megmarad
kölyöknek. És csak ólomkatonázna.

Szabadság ott nem nõ. Csírába fúl csak.
Építs bármit -  kaszárnya lesz e tájon.
Ismered a hont, hol ágyúk virulnak?
Még nem? No, majd megismered, barátom!

                                        1928

        TANDORI DEZSÕ FORDÍTÁSAI