Együtt könnyebb avagy hol található a világ közepe

HAL-LÓ, há-ló! Nem, nem jó számot tetszett. Ne tegye le... nem vagyok férfi! Csak agyoncigarettáztam a hangom, de miért...? Az orvosom is ezt kérdezte. Miért! Ne tegye le, nem vagyok õrült. A Nyeste Ilona lakótárs a földszint 3-ból seprõnyéllel... igen, igen, ez az „Együtt könnyebb Önsegélyzõ"... a férje meg közben vesénrúgott... Hányszor, hányszor! Kétszer. Legalább! Nem számoltam, mással voltam... Miért érdekli ennyire? Csak azért, mert a vonalért fizetni kell... Mindenért fizetni kell, uram! A jóságért is... Várjon, amíg rágyújtok. Tegye maga is! Ha jólesik. Helyezkedjék el kényelmesen... Köszönöm! A jóságomért, fõorvos úr... Bocsánat, Marinkó, akarom mondani Martinkó úr, nemde? Mondja, maga pesti egyáltalán, merthogy olyan... kertvárosi... jó, jó, ott sem mindenki... Tudhatná, hogy ez egy régi, békebeli, tisztességes POLGÁRI HÁZ! Na, még belezavar... mit is... Szobrok, stukkók, csillogás, vacsorára meg pacal. Amit csak akar! De elég... megcsömörlöttem... Felhozta ide ez a Nyeste Ilona a hároméves gyermekét... igen, tizenkét nap híján 3 lenne szegény... Igen, jól hallja... a nagy fürdõlavorba tettem... maga teheti, ahova akarja... teheti a fürdõkádjába is! Egy egész kéknefelejcs... hogy engem többé el ne felejcs... nem hajle... hanem hajfel, és az egészet rá... Ki se látszott belõle a kicsike... nem sajnáltam tõle... A szeme az kilátszott, nyugodjon meg... csak úgy ragyogott... Ki se akart jönni belõle, úgy bizony... Úgy kellett kirángatnom! Persze hogy kivettem, szépen, ahogyan a csillag megy az égen... Ne zavarjon bele! Igen, megvan... itt van a nyelvem hegyén... Dolgozni úgy érdemes, hallja? Ne akadékoskodjék itt, tekintse szófordulatnak, na, ha ez megfelel Önnek magda... Martinkó úr. Uram, uram, nem ezért szegény szegény, hanem azért szegény, szegény, mert négy óra hosszat ott csücsült már a pulya, a verekedõs mamája pedig, a drága, a szemközti korcsmában, érti? Ne kérdezze, hogy: miért, miért?... Nekem egy kukkot sem szólt... csak ütött a seprõvel, ahol ért! A gyerek miatt? Erõltesse meg a fejét, Marinkó... Martinkó! Kinek a pap, kinek a papné, nem igaz? Bepisilt a hideg vízbe? Nyáron? Mondja, Magda úr, szeret vámpírfilmeket nézni, igaz, kis huncut?! Ezt a vízvezeték-szerelõ terjeszti rólam, vallja csak be... Mert megcsípte a popsim! Nem a szerelõ, maga, maga... Uram! Piszkos a fantáziája, nem húzzon fel, beszél itt összevissza, mint az a szélhámos! Felugrottam... igen, egészen egyedül, mint a kisujjam! Dupla bokamûtét után... nagy nehezen feltápászkodtam. Alig-alig... éppenhogy. Mert nem adtam borravalót a nyavalyásnak, azért! Kisebbet tett a fenekem alá, érti már? Maga, maga egy... egy rakás... szerencsétlenség, hallja?! Semmit sem ért... beszélhet neki az ember... Hagyja már azt a gyereket békén! Elvitte az a jó firma anyja, na. Ezért ragadott seprõt... A saját seprõmmel! A jóságomért, fõ... fõ kötekedõ! Mi történt? Mi történt? Hát jó, ha mindenáron hallani „szeretné". Halló? Recseg valami! Nem itt! Maga, maga hü...belebalázs, hát tessék, ha mindenáron... Leestem a létráról... amikor becsavartam a villanykörtét a folyosón. 64 forint 50, a régi áron! Saját pénzembõl! Mert a szemközti lakónak bántotta a szemét. Sötétedés után, persze hogy! Ki-be, ki-be, ki-be... Aztán egyszer csak zsupsz. Le a kockakõre! Valaki kirántotta alólam! Ki! Ki!! Ki!!! Maga, uram, rendõr, hogy ennyi ideig hezitál rajta? Én mondjam ki a nevét is, hat hét kórházi ápolás után, mií?! Ez a ház a katolikus egyház pénzébõl épült, és tele istentelen, kegyetlen em... nem is emberek ezek! Világítanak a zseblámpák az éjszakai bevetéskor, mint valami titokzatos fényjelek... hátborzongató... Mi köze, Martinkó úr, az én régi wc-ülõkémhez, mondja meg?! Szedje össze a gondolatait, ne kalandozzon el folyton, Magdika, „kedves"... Megnyugodhat... azértis visszahoztam a sötétben... tapogatózva, hogyan másképp, Költõcske? Honnan?! Honnan?! Látok ám én mindent a folyosón, hónom alatt a félszemû Cilikémmel, hehehehe, hozzászokhatott a szemem, nem?! Ne izguljon már annyira, az a kis virágszál jól kiáztatva, illatozva, épségben hazatért, kifújhatja magát Marinkó, s figyelhet egy csöppet arra is, akitõl azt várja el, hogy könnyítse meg az életét, aranyozza be a napjait, nem??!! A mocskosszájú, korrupt szerelõ, aki azt kiabálta, amikor megmutattam neki a becsípõdést, a véraláfutást... ruhán keresztül, perszehogy, szégyellje el magát, de gyorsan... annak a lépcsõrõl legurulva akkorát koppant a feje, hogy! Hallottam, és kész, érje be ennyivel!! Egyenlõre... Megbüntette a Jóisten, hogy egy ilyen erényes életet élõ, vallásos, védtelen nõt szidalmazott... Pián rúg, hogy kivirágzok, mint a tuba-rózsa! Amikor megmutattam neki... Betõzzem? Jó, de csak magának... cs, mint csúzli, ez a közepe, na! A világ közepe, hehehehe. Leesett már? Nem az álla! A jól nevelt ismerõseim szerint én még ma is egy igen vonzó, virágzó asszony vagyok!!! Halló, halló, ott van? Éreztem... érzem... válaszoljon, kérem... kérem!... Honnan tudja így meg ez a Magda Marinkó, vagy Martinkó, vagy kicsoda, micsoda, hogy másnap reggel láttam... ahogy feltápászkodtam az ágy szélérõl, azt a kis csöppséget, a hordágy mellett, meg sírva ment az anyja, az a kocsmatöltelék... akasztófavirág! Akkor meg minek faggatódzott!! Ki tudja, ennyi idõ alatt hány hozzám fordulón tudtam volna segíteni! Mert együtt mégiscsak könnyebb... lenne...

Ki vagyok?
      Pataki Jánosnak

Ha valami
emberhez beszélek,
ha ajtón
kopogok,
s megkérdve kiszólnak:
ki vagyok?

Ha valaki
személyazonosságomat
firtatja,
õszintén
megmondom:
én
vagyok
a Frédi kutyám
gazdája.
 

Kínlódás

Kipróbáltam
már
magamon
minden
mérget,
mégsem
sikerült
megölni
sejtjeimben
téged.

Csendben
meghúzódom
hát,
maradék
idõm
szegletében,
kiglancolt
árnyékod
ott
parkol
tilosban,
lelkem
közepében.
 

A hányinger éve

Beszorítva az
idõ sarkába,
sikítok,
mint megkínzott
patkány.
támadva
e
hiénakorra,

ajánlom
a feketeálarcos
kivégzõosztagnak:
négy golyót
küldjön
szívembe,
gyomromba,
térdembe,
ágyékomba,

biztos, ami
biztos, kettõt
feketedobozomba,
átkozott, lidérces,
szelíd
homlokomba.

*

Összetört
poharak
éve,
hányinger
éve,
térdig
tõzsdehírben,
vérben,
hatvannyolcas,
ócska
slágert
fütyörészve,
markában
macskakõvel,
könnytáskás,
karikás szemmel,
belsõzsebében
kettes
cseresnyésüveggel,
ballag
még
a ködben
néhány
ötvenes.

A füvek nevében

ha megszeretsz
        így kócosan szeress meg
és ne vegyél
        a névnapomra fésût
és semmi de semmi
        boltban kaphatót
csak hozd el
        a hajadat hozzám

én látom a fákon
        a hajadat a széllel
együtt szaladni
        ha messze jársz
s mikor megérkezel
        a messzeséget bokádhoz teszem
csak hozd el
        a hajadat hozzám

gondoltál már arra
        vajon pihen-e a szél
s az is lehet hogy épp
        a Te hajadban
tea után az este megkeressük
        és élvezzük majd ahogy integet
egymásba csukódó
        arcaink felett

és megcsókoljuk
        a többtonnás vihart is
s ha összeveszünk kibékít
        minket a napsugár
és akkor a füvek nevében
        rám mosolyogsz majd
a mosolyodon ül
        két kisbogár

ha belém szeretsz
        verébként virrasztok válladon
ha belém szeretsz
        a rétek útrakelnek
s hajad nyomán a farkasok
        megszelidítik bárányaikat
ha belém szeretsz így kócosan
        majd megfésülködöm

Hallgatlak, Gyuri

A csillagos házban nappal mindig nagy volt a zsivaj. Mert a gyerek az gyerek, nem tud meglenni mozgás, no meg persze zajongás nélkül. Még akkor sem, ha Európában dúl a terror, ha az egész földrészt rettegésben tartják a hitleri hordák, ha csizmáik útját könny, vér és halál kíséri, ha nemcsak német honban, hanem a csatlós, valamint a lerohant országokban a legvadabb faji gyûlölet uralkodik, ha az érintetteket a kiirtás, az Endlösung fenyegeti. A felnõttek félve bújnak össze a lakásokban, és legszívesebben állandóan fognák a gyerekek kezét, hogy legalább õket próbálják megmenteni. A gyerekek akkor is játszanak, sõt, játék közben még meg is tudnak feledkezni helyzetükrõl.
     És ezekben a házakban megháromszorozódott, megnégyszerezõdött a gyereklétszám az összeköltöztetéssel. A kijárási tilalom pedig lehetetlenné tette, hogy kimozduljanak a házból, hogy iskolába járjanak, hogy a játszótéren szaladgáljanak, fogócskázzanak, hogy a közeli Szent István parkban tombolják ki magukat.
    Mindezzel tisztában volt a házfelügyelõ, Vajdáné is. Nem is szólt rá a viháncoló gyerekekre. Pedig ha valaki, õ aztán igazán rendet tudott tartani a házban. No, nem kiabálással, veszekedéssel, fenyegetéssel. A tekintélyével hatott. Csak odaszólt, hogy „Feri, Gabi játsszatok egy kicsit csendesebben". Nem volt szigor a hangjában, felszólítása inkább kérésnek tetszett. Mégis lett foganatja. Most azonban még ehhez sem volt szíve. Igaz, hogy a lakók sem kifogásolták a lármát.
     Egyetlen gyerek nem vett részt a játékban. A kilencéves Gyuri. Komoly kisfiú volt. Idõnként kiált a gangra a negyediken, ahol laktak, és nézte az udvaron játszó gyerekeket. Néha lement hozzájuk az udvarra is, de akkor sem állt közéjük, hanem csak távolabbról figyelte õket. A többiek meg nem hívták, hiszen itt az volt a szokás, hogy az állt közéjük, aki akart. Gyuri azonban nem akart. Csak rövid ideig nézelõdött, azután ment vissza a lakásba, a hegedõjéhez. Mert Gyuri hegedült. Nem cincogott, hanem szépen, gyönyörûen játszott. A lakók is szívesen hallgatták. Sok volt köztük a zeneszeretõ ember, de lakott a házban pianista, énektanár, operaénekes is. Maga Gyuri anyja zongoratanárnõ volt. Az elsõ emeleten lakó opera-énekesnõ például mindig kiült a folyosóra, amikor Gyurit hegedülni hallotta.
     Szép nyári nap volt. Dél körül járt. Az udvarról a gyerekeket már hazahívták ebédelni. Akkor kapták meg Gyuriék a levelet. A tábori postaszámot látva, anyja izgatottan bontotta ki, hogy hírt kap a fronton munkaszolgálatot teljesítõ férjétõl. De a levél nem a férjétõl jött. A parancsnokság küldte az értesítést a haláláról.
     Az egész ház kiszaladt a gangra a velõtrázó sikoly hallatára.
     – Meghalt! Meghalt! – sikoltozta az asszony, kirohanva a lakásból, és hirtelen átlendülve a korláton, levetette magát a negyedik emeletrõl. Elterült a keramitkockás udvaron. Hirtelen mély csend lett. A lakók a döbbenettõl mozdulni, pisszenni se tudtak.
     Azután a csendbe belehasított Lusztig nagymama éles jajkiáltása. Keze pedig ránehezedett az elõtte álló Gyuri vállára. Gyuri ott állt tágrameredt, csodálkozó szemmel. Nem sírt. Csak nem értette az egészet. És miközben nagyanyja zokogott, õ azt várta, hogy mikor kel fel az anyja a keramitkockákról, hogy feljöjjön és megmagyarázza, mi is történt az apjával.
     De az anyja nem mozdult. Hannuska, a nagynénje gyengéd erõszakkal bevitte a nagymamát a lakásba. Hannuska orvos volt, tudta, mit kell tennie. Rövid idõ után meg is szûnt a nyitott lakásból kiszûrõdõ zokogás.
     Gyurit pedig Klári, az unokatestvére vette kezelésbe. Klári ugyancsak kilenc esztendõs volt, de a mostani helyzetben felnõttként viselkedett. Anyáskodóan ölelte át Gyurit, úgy vonszolta be magával az anyja és a nagymama után. A fiú, mint egy alvajáró, úgy hagyta magát becipelni.
     A ház felnõtt lakói – lassan magukhoz térve a szörnyû eset okozta kábulatból – mindenhol befelé terelték a gyerekeket.
     Azután elcsendesedett minden. Azon a napon nem volt játék az udvaron.
     Gyuriéknál is csend volt. A hegedõ sem szólt. Talán egy hétig. Akkor újból meghallottuk. De most sírt, zokogott, jajgatott.
     Gyuri pedig még komolyabb lett, még többet gyakorolt, még többet hegedült.

A háború után Lusztig nagymama nevelte Gyurit. Gyuri pedig eltartotta Lusztig nagymamát.
     Mert Gyuri nem sokkal a felszabadulás után már koncertet adott. Tehetséges volt, nagyon hamar neves hegedõmûvész lett belõle. Felnõtt korára pedig világhírre tett szert.
     Jelenleg Angliában él, de gyakran jár haza koncertezni. Ha tehetem, mindig elmegyek a vendégszerepléseire. Azelõtt gyakrabban, ma már ritkábban. Hanem a rádióban nem mulasztom el egyetlen mûsorát sem.
    Ma is közvetíteni fogják egy külföldi hangversenyét. Úgy kell készülnöm, hogy addigra minden itthoni munkát befejezzek. Hogy csak az õ játékára figyelhessek.
     Na, végre. Mindennel kész vagyok, és még arra is van idõm, hogy kényelembe helyezzem magam. Leülök a fotelba, és bekapcsolom a rádiót. A bemondót hallom:
     – Pauk György hegedül.
     Hátradõlök.
     – Hallgatlak, Gyuri. Kezdheted.

Kínai teák

Gyöngy Tea
Hétköznapi, amennyiben
paraszt, munkás,
miniszter issza.
S ünnepi, mert
ünnepi percet
varázsol hétköznapjainkba.

Sárkány Kútja
Hol a sárkány?
Nem látta senki,
mégis mindenki tudja:
itt van.
Hátad mögött,
ha inni térdelsz,
látod arcát
ott lenn a kútban.

Vas Kegyelem Istennõje
A Vas Kegyelem Istennõje
narancsillattal jelzi jöttét.
A vas kegyelmét kérjük tõle:
jobbján s balján
a Lét s a Nemlét.
 

Nagybokor az Igaz Hegyekbõl
Bokrok bokra:
Nagybokor!
Nõsz, bokrosodsz,
ott, ahol
Igaz Hegyek
csúcsai
égre hágnak,
s völgyei
vándoroknak adnak enyhet,
jó teát,
s a végtelennek
árnyai a teabokrok
ágai közt
ingnak, lengnek.

Ezüst Rügy
Ezüst rügy
zöld tealevélen,
hunyorgó csillag,
ezüst-lángú lámpa!
Lobbanj, nyújtózz!
A vándor
fényednél tán
hazatalál ma.

(Narcizmus)

Kilencen még azért szeretnek,
gondoltam, mert ennyien tolongtak
a születésnapi estemen,
az írószövetség termeiben,
hogy méltón megünnepeljenek
az oly nem kellõ hatvanadikon.

Magam voltam a kilencedik.
 

(A 10. évforduló elé)

Örök múzsám maradsz te
Még így, lassan esti
Fényedben is.
Szépséged s vonzóerõd
Szememben nem fakul
Már sohase.
 

(Ami)

Ami
E szerelembõl
Elmaradt
Hát elmaradt
Sóvárogtam
Bármint utána

Ami
E szerelembõl
Megmaradt
Az megmarad
Az már el nem
Múlóan enyém