Vörös a hold, õszi égen,
Bújdosom a bús fenyéren,
Kopasz pusztán, tarlott nádon,
Egyedül az égvilágon.

Messze, távol ágyú dörög,
Jön a tatár, jön a török,
Idegenek légiója,
Életemet Isten óvja.

De az élet így is élet,
Messze még a végitélet,
Addig várok jó reménybe,
Földi csárda víg szegénye.

Meleg vállak hava villan
Bujdokáló álmaimban,
Mint villan a puska csõje,
Hogy pajtásomat lelõjje.

Az idén lenne 70 éves a költõ, 1956 utáni líránk egyik legkiválóbbja.
E verse közlésével emlékének is adózunk egyben.

Ketten az õrségen

A Tanácsköztársaság végsõ napjaiból
Nekem törvény volt, törhetetlen,
neked csak elhatározás,
A bukásunk neked kudarc csak,
nekem sötét, tengernyi gyász.

Te mit kockáztattál? A híred,
a házad? Meglehet. Nekem
Se hírem, se nevem, se házam,
én föltettem az életem.

Föltettem az egyetlenegyet,
a már vissza nem válthatót.
Ha vesztek, nem vár haza engem
se kenyér, se remény, se csók.

Szerettelek. Válladon vittél,
hogy sebeimbõl folyt a vér.
Most magad mented: mért maradnál,
ha itt már minden véget ér!

Szerettelek. Jól verekedtél,
mig víg dicsõség volt a harc.
Te nem vagy áruló, csak gyáva,
nem ölsz, csak menekülsz, ha csalsz.

Hallod! A bosszuló fehérek
ütege már itt dübörög.
Hát fuss el! Én a napba néztem.
S elvétem majd, ha rád lövök.

1959

Kutyavásár Budán

1.

Ezerkilencszáztizenkilenc október 11-én, szombaton este Budapesten õszi esõ szitált. A Lipótváros utcáinak kövezete nedvesen fénylett. A házak falán – a gyér sarki gázlámpák fényének esõszûrte kékessárga derengésében – fenyegetõen ott gubbasztottak a román királyi hadsereg és a fehérterror magyar kormányának foltosra ázott falragaszai.
    Nem volt még fél kilenc. A közeli Bazilikában harangoztak.
    A Nádor utca 8. számú ház elsõ emeleti ablaksora fényárban tündökölt. A kapu elõtt gumikerekû magánfogatok várakoztak s két gépkocsi is. Az idõ sötétítette tölgyfa kapura – több hete már – fehér festékkel lemoshatatlan apostoli kettõs keresztet festett valaki, s ezt: „Éljen Horthy!" A kettõs kereszt alsó szárán nagy, barna folt sötétlett, megszáradt vér; egy járókelõ támasztotta ide kiontott beleit az elmúlt éjjel, miután ismeretlen tettes tiszti bajonéttal hasba szúrta.
    A szitáló esõben köpenyeges kocsisok nézegették unatkozva a házbeli divatáru-üzlet kirakatát, amelynek üvegén belül – aznap ragasztotta oda az aggódó tulajdonos – széles fehér selyemszalaggal keretezett plakáton ez állt: A keresztény magyar ember tízparancsolata!
    – Madzagja sincs néki – szólt az egyik kocsis lekicsinylõleg. S a plakát alatt sorakozó háromszázhatvan koronás egységárú, csempészett, világoskék olasz zefír alsónadrágok felé bökött. – Ez a divat – mondta egy piros sapkás öreg hordár bagót gyömöszölvén zápfogára –, kérném.
    A ház elõtt rövid egymásutánban két gumikerekû csukott hintó állt meg. Az elsõbõl középtermetû, kissé köpcös, sötét felöltõs úr szállott ki: Székely Ferenc, a Belvárosi Takarékpénztár és a Pesti Izraelita Hitközség elnöke. Csak a hordár szalutált neki, az ácsorgó kocsisok sandítottak utána a szemük sarkából, amint a bankigazgató elõkelõ tartással, ám aprókat szusszantva baktatott a kapu alatt a lépcsõ felé. A második kocsiból ekkor – a Bazilika tömpe orrú plébánosa kíséretében –, az ellenforradalmi magyar kormány vézna termetû pénzügyi államtitkára lépett ki. Õket az egybegyûlt kocsisok többsége meghajlással fogadta, sõt, egyikük levette viaszosvászonnal bevont, vízhatlan keménykalapját: „Dicsértessék! " így szólt, a mellette álló pajtása meg így: „Éljen!"
    A plébános magasra emelte szoknyáját, hogy ne érje az õszi lucsok, félretolta útjából a gyalogjárón bámészkodó ifjabb Dubák Lajoska tizenegy esztendõs házbeli kisfiút, s burnót- és tömjénillat keverékét árasztva maga körül, az államtitkárral együtt belépett a kapun, melynek küszöbétõl egészen az elsõ emeleti Stercz lakásig ezúttal vörös kókuszszõnyeg vezetett. A plébános új cúgos cipõje erõsen nyikorgott. A kapualját egyébként a szomszédos Gresham kávéházból kölcsönkért ünnepi pálmák is díszítették.
    A Bazilika harangjai elhallgattak.
    – Ez máma országos estély a szalámigyároséknál – mondta a bekövetkezett csendben a vízhatlan keménykalapú kocsis, és végleg eljött a gatyakirakattól.
    – Esznek-isznak – mondta a társa – legkivált.
    – Tárgyalják a haza sorsát – szólt az õsz bajszú hordár, s felemelte mutatóujját. – Kilencszázmilliós kölcsön forog szóban a bankoktól.
    Senki nem felelt. A kocsisok sértõ módon hátat is fordítottak.
    – Köpök rátok! Antiszemiták! – gondolta végül a piros sapkás Móric bácsi, és csoszogva elindult a szitáló nedvességben hazafelé; a lábbütykei is fájni kezdtek.
    A Ferenc József téren várnia kellett a 8-as villamosra. Többen is ácsorogtak a lámpa alatti megállónál. Valami embereket vezettek éppen arra láncon a rendõrök.
    – Hátrább! Hé! – mondta az egyik rendõr a villamosra várakozóknak.
    A láncravertek ott haladtak el a gázlámpa fénykörében. A menet végén középkorú, erõs termetû férfi; ez hangosan, asztmatikusan zihált. Egyszerre csak mindkét kezét a vaskarperecekkel együtt a magasba emelte – ezzel a furcsa mozdulattal tudta csak megtörülni verejtékes homlokát. Jobbja a bilinccsel ökölbe zártan s tétlenül a levegõbe meredt, míg balja a homlokát törölte; a lánc árulkodón csörömpölt. Õ meg mosolygott – éppen a hordárra. A piros sapkás öreg óvatosan körülsandított, s erõsen megszeppent, mert azt látta, hogy a mellette ácsorgó katonazubbonyos férfi egyenesen odabólint a rabnak, s emeli is ököllé csukott jobbját, mintha õ is a homlokát törölné. Ennek a villamosra várakozó katonazubbonyosnak két ujja csonka volt.
    Egy rendõr puskatussal hátba lökte az asztmatikus foglyot: – Mozgás! Hé!
    Távolabb külön villamos vesztegelt. Arra az egymáshoz láncolt, zúzott arcú emberek egész csoportjait gyömöszölték fel kísérteties csendben a titkosrendõrök. Idõnként egy szitok, s csak a lánc csördült néha.
    – Minden este! – szólt valaki.
    – Viszik õket a Fõkapitányságról a Gyûjtõbe – mondta egy másik villamosra várakozó.
    – Szegények... – szólt egy öregasszony, és keresztet vetett.
    – Büdös kommunisták! – mondta egy úr.

2.

    – Kegyelmes uram, biztos értesüléseim szerint az Egyesült Államok elnökének, semmi kétség, agylágyulása van.
    Pekár Gyula, az ellenforradalmi magyar kormány minisztere úgy tett, mintha nem is hozzá szóltak volna.
    Két inas gyümölcsparféval járt körül; szivarok kék füstje úszott a levegõben; kis dohányzóasztalok körül beszélgetõ csoportok üldögéltek, a poharakban francia konyak, szerémségi ószilvórium vagy pezsgõ. A negyedik szobában halkan zongorázott egy pakompartos rendõrkapitány, a vendéglátó Stercz család távoli rokona.
    – Már a német kérdés tárgyalásakor is igen sajátságosan viselkedett a békekonferencián – szólt a Bazilika tömpe orrú plébánosa.
    Hallgattak. Nézték a minisztert. Az a homlokát ráncolta.
    – Clemenceau egyszerûen az ujjára csavarta Wilsont. Ez tény! – szólt egy kifejezetten keresztény, ámde a csõd szélén álló pénzintézet Sámy nevû ügyésze.
    – Sajátságos – csóválta a fejét a Bazilika plébánosa –, sajátságos, hogy csak most tört ki rajta.
    A miniszter sandítgatott a terem másik sarka felé.
    – A szifilisz, fõtisztelendõ uram – mondta ekkor dr. Angyall Emil, egyetemi magántanár, a Rókus kórház sebészfõorvosa –, az agyban köztudomásúlag néha egy emberöltõn át ellappang betokolódva.
    – Elég! – mondta ekkor Pekár Gyula, s felállt. A fõorvos elvörösödött. Csend lett. A magyar urak észbe kaptak: a terem túlsó sarkában a francia misszió egyik õrnagya beszélgetett Simonescu román alezredessel, azok nagyon nézegettek fe-léjük. Az estélyi ruhás háziasszony, Mair Hugóné született Stercz Amália éppen sós mandulával kínálta az idegen tiszteket.
    A két méter magas miniszter ott is hagyta már a magyar urakat. Nem is biccentett. A távolabb álldogáló kistermetû ifjabb Chorin Ferenccel, a Salgótarjáni Kõszénbánya elnökének fiával kezdett tüntetõen hangos francia nyelvû beszélgetést arról az egyházzenei hangversenyrõl, amelyet a napokban rendeztek a budai Koronázó Fõtemplomban, József fõhercegék és Troubridge angol tengernagy jelenlétében.
    – Hja – mondta halkan egy éles eszû úr, és a monoklis Stercz Viktor karhatalmi fõhadnagynak, a dúsgazdag házigazda fiának karjára tette a kezét –, ilyen a politika.
    A fõhadnagy hallgatott.
    – Paralízis ide, paralízis oda, mégiscsak elnök! – mondta az éles eszû úr. – Azok meg szövetségesek! – magyarázatként hunyorított a fülelõ idegen tisztek felé.
    – A dunai hajózás érdekei szempontjából a Punto Franco létesítése Csepelen... – hallották ifjabb Chorin Ferenc vékony hangját.
    Az esõ odakünn már elállt; a Duna felõl vezetõ utcákban emelgetni kezdte fejét az októberi éjszakák hideg szele; az ereszekrõl lecsöppenõ maradék nedvességet oda-odaverte a Stercz-lakás kivilágított ablakaihoz. Lenn az utcán a kocsisok hallgatták a kiszûrõdõ zongoraszót, s látták a vendégek suhanó árnyképét az ablakfüggönyök mögött. – Nagyon szép világ van odafönn! – mondta a vallásosabbik kocsis.
    Ám odafönn hirtelen sötét lett: a hétszobás lakás egymásba nyitott termeiben kialudt a villany. A zongora is elhallgatott: csak a nagy ebédlõben világított a borszesz kék lángja egy inas tálcáján, a vörösréz török kávéskanna alatt, és a terjengõ szivarfüst vált a sötétben egyszerre jéghideggé. Egy pillanatig tartott ez. Pekár miniszter megfogta az egyik szék karfáját; egy úr idegesen nevetett; az ilyen világítási zavarok az utóbbi idõben aggasztó gyakran ismétlõdtek Budapesten. Szabotázs?
    Azután a viaszgyertyákat utánzó falikarok, a csiszolt üvegcsillárok, a faragott állólámpák újra szórni kezdték a sárga villanyfényt, a zongora a negyedik szobában belevágott a Leányvásár nagykeringõjébe, nõi nevetés hangzott, a miniszter elengedte a szék karfáját, s újra megindult a férfiak német, francia, román és magyar nyelvû társalgásának halk mormogása. Az inas porceláncsészékbe töltögette a párolgó kávét, s vitte a szobák sarkaiban szivarozó szmokingos, szalonkabátos uraknak. Azok merev mosollyal csevegtek vagy figyelmes arccal hallgattak, fél szemük azonban mindig másfelé járt; tekintetükkel többnyire a minisztert keresték vagy a pénzügyi államtitkárt. Egyesek a mogorva arcú Kohner báró felé sandítottak.
    A házigazda, az õsz hajú Stercz János kissé ódivatú szmokingban hol ennél, hol annál a beszélgetõ csoportnál bukkant fel, meghajolt, mondott egy-két udvarias szót, zsarnoki fejmozdulattal odaintette az inast, hogy gyûrûs szivart, konyakot, pezsgõt, édességet vagy feketét kínáljon, azután végigsöpört a hasán a tenyerével – ezt a mozdulatot még a hentespult mögött szokta meg –, alázattal! – mondta, s lépett tovább. A képzeletbeli henteskötény lesöprésének e mozdulata láttán a monoklis Stercz Viktor fõhadnagy mindannyiszor elkomorult.
    A meghívott vendégek lehettek vagy harmincan. A hölgyek mind lemondtak, néhány jelentéktelen személy kivételével. A vendégek többsége javakorabeli, elõ-kelõ úr, közülük is, sajnos, vagy öten – egyenesen izraeliták! S azután itt volt – mennyire ide nem illõen! – cseréppipájával a borvirágos orrú, dúsgazdag Preslmacher pék, a házigazda régi cimborája a Józsefvárosból.
    – Söpredék! – állapította meg az elõkelõsködõ Stercz fõhadnagy, a házigazda fia. – Mindenféle vallásúak. És hol maradtak a hölgyek?
    Arca savanyú volt. Rosszkedvét enyhítette kissé, hogy mégiscsak eljött két tiszt a francia misszióból, továbbá egy román vezérkari alezredes meg egy fõhadnagy.
    – Italt, báró úr? – kérdezte a házigazda, s hajlongva végigsöpört képzeletbeli henteskötényén.
    – A szívem! – felelte az öreg Kohner báró, a budapesti pénzpiac egyik hatalmassága – a szívem, kedves Stercz! – Jobb kezét bal mellére tette s a fejét rázta.
    – „Nicht-nicht" – szögezte le anyanyelvén a szalámigyáros, és ment tovább.
    Az öreg báró mögött összehunyorított két magyar karhatalmi tiszt, Stercz Viktor barátai. Az egyik félhangosan a libatöpörtyõrõl tett valami sértõ szándékú megjegyzést, a másik meg markával a saját torkát kezdte tréfásan szorongatni, hörgött is hozzá, s így szólt: – Majd Horthy! – Mindketten ittasak voltak már kissé.
    Tíz óra felé járt az idõ. A zongoraszobában inkább a fiatalabb vendégek gyülekeztek. A román fõhadnagy a zongorához támaszkodott, füle piros volt már a pezsgõtõl. Fõzõt viselt, s francia nyelvû sikamlós történetekkel szórakoztatta a házigazda érett korú asszonylányát, az ezüstlamé ruhás, élveteg külsejû, ám belül kissé már riadt Mair Hugóné, született Stercz Amáliát. Két fiatal lány a kották között keresgélt. Az egyik, Edit volt a keresztneve, a Rimamurányi ügyvezetõ igazgatójának leánya, a szélesebb körû családhoz tartozott. A másik, ezt Marsalkó Máriának hívták, vöröses hajú, erõsen rövidlátó orvostan-hallgatónõ, Edit egyetemi évfolyamtársa, úgyszólván véletlenül csöppent ebbe az elõkelõ társaságba; kevés volt a hölgy, s õ jól beszélt franciául.
    A termekben kis mozgás támadt, néhány beavatott egyszerre sandítgatni kezdett az úgynevezett „zöld szalon" felé. Annak ajtajában ott álldogált – megtévesztõen hanyag vendéglátói fesztelenséggel, ám a valóságban mintegy õrködõn – a szalámigyáros madárfejõ veje, Mair Hugó úr, az Sch. Vasöntöde tulajdonosa. S odajött a felesége is, akinek rövid idõre sikerült magáról leráznia a kissé ittas román fõhadnagy társaságát. Ott állt már – szigorú veje madárfejének egyetlen intésére – ünnepélyes arccal maga Stercz János is, aki igazában csupán névleg látta el a házigazda roppant társadalmi körültekintést igénylõ tisztségét. Vakarta is a fejét gondjai, büszkeségei s az egybegyûlt társadalmi elõkelõségek közepette, s mondta is éppen öt perccel elõbb egyetlen bizalmasának, a krajcáros cseréppipájából mérhetetlen bûzfellegeket elõpöfékelõ Preslmacher péknek: – Leider, muszáj ez az elõkelõség nekem, aus Politik! – Most azonban ott állt az ajtó elõtt, odahunyorított kenyérgyáros cimborájának igen büszke arccal, melyen éppenséggel nem látszott, hogy ez az egész fényes estély – egy szalámigyáros másodrendû lakásában – igazában csak szegényes ürügy volt bizonyos politikai, illetve pénzügyi természetû találkozó létrehozására.
    Az ajtó felé tévedõ, kevésbé elõkelõ járatlanokat a madárfejõ võ szemének egyetlen intésére Stercz János úr fogta szépen karon, esetleg hátba is vágta bizalmas szemhunyorítás kíséretében, s elvitte pezsgõt inni, beszélt az áldozatnak néhány szót az élelmiszeripar részvényeinek várható tõzsdei árfolyamáról, azután rásózta valakire, és jött vissza. Másokkal Stercz Amália kezdett sokat ígérõ csevegésbe. Volt olyan is, akit az elõkelõ Mair Hugó úr állított meg, nem csekély fáradsággal, ám kifogástalan diplomáciai tapintattal, mindenféle jó társasági ürügyeket koholva.
    Mert odabenn, az úgynevezett „zöld szalon"-ban – ahonnan csak mintegy öt napja sikerült a gyerekpelenkákkal együtt kilakoltatni a Tanácsköztársaság beutalta négytagú munkáscsaládot –, mintha a véletlen hozta volna össze, könnyed társasági arccal gyülekezni kezdtek a pénzügyi és politikai közbenjárók.
    Ott ült már egy kereveten a fehérterrorista magyar kormány vézna pénzügyi államtitkárával Székely Ferenc bankigazgató, a Pesti Izraelita Hitközség elnöke, szalonkabátosan. S oldalán, mintegy közvetítõként, az agg Polónyi Géza, ismert szenilis függetlenségi politikus és ügyvéd, a Közmunkatanács volt elnöke. Õ ezúttal teljesen jutalékmentesen üldögélt, jóságos arccal, a hitközségi elnök és az antiszemita politikus között, csupán a jobb jövõ s befolyása további növekedésének reményében. Patinás, elõkelõ irodájának ugyanis – melynek szerencséjét annak idején egy Luft Rézi nevû ismert és gazdag nyilvánosház-tulajdonosnõ bonyolult üzleti ügyeivel kapcsolatos rendõrségi, belügyi, sõt vallás- és közoktatásügyi minisztériumi kijárások alapozták meg –, a sanyarú jelenkorban egyaránt voltak függõ ügyei, kedvezõ megoldásra váró jogesetei a pénzügyi és kereskedelmi kormányzat, a Hitközség, a bankok, a római katolikus Anyaszentegyház és az ipar köreiben: dús nagytrafikengedélyek, zsíros jövedéki megbízatások, állami telekkisajátítások, építési engedélyek, grófi parcellázások, nagy terjedelmû adótörlések, püspöki földbérletek, közhasznú iparengedélyek, uzsorakamatlábas hiteligénylések, zugkonzorciumok hazafias célzatú külkereskedelmi tervezetei: közöttük máris egy izzóan sürgõs portugál szardíniabehozatali s egy másik, még égetõbben közérdekû lichtensteini sérvkötõ-behozatali ügy! Az ügyvédi irodát – gyengeelméjû atyja helyett – egyébként egy idõ óta amúgy is Dezsõ fia vezette.
    Az agg függetlenségi politikus – fél lába már a sírban – még tûzzel is szolgált az államtitkár szivarjához; egyébiránt éppen aznap fogalmazott egy dacos nyilatkozatot a Pesti Hírlap részére, miszerint „jellemes ügyvéd nem véd kommunistát"!
    Polónyi elfújta a gyufát, s Kossuth Lajosról csevegett. „Vén marha" gondolta az államtitkár, s hallgatott. A bankigazgató meg csak mosolygott.
    S a szalon ablak felõli sarkának egy kényelmes fotõjében ott dangubált már száztíz kilójával Pekár miniszter is. Harsogó baritonján bevezetésként Ady Endre költészetérõl mondott a Salgótarjáni Kõszénbánya satnya termetû elnökhelyettesének néhány erõsen kárhoztató szót, majd Krompaszky Miksa tankerületi királyi fõigazgatóra is hivatkozva, rátért annak részletes ecsetelésére, miért helyesli minden igaz magyar ember Móricz Zsigmond írónak és Alexander Bernát bölcsésznek a Kisfaludy Társaságból való kizáratását. Ifjabb Chorin Ferenc csak hallgatott, alig várta, hogy a miniszter végre abbahagyja, és a nyílt beszédre szánja magát.
    Egyelõre azonban senki nem vállalkozott a pénzügyi természetû kérdések megpendítésére, senki nem mert elsõnek elõhozakodni a mai találkozó tulajdonképpeni céljával. Társasági csevegés fedezéke mögé bújtak az urak. – Azok közönséges hazaárulók! – mondta vörös arccal három másik magyar íróról Pekár Gyula.
    Az öreg Kohner báró csak most jött be. Dörmögött. A fanyar Vészi volt vele, a kormány német nyelvû napilapjának hajlongó fõszerkesztõje, továbbá Mair Alfréd, a madárfejõ Hugó úr nagy tekintélyû bátyja. A nyershús arcú Mair Alfréd – a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmûvek ügyvezetõ igazgatója, s ezenkívül az újsütetû Fehér Ház Bajtársi Egyesületnek régi ellenforradalmárként nyilvántartott, befolyásos alelnöke, Pekár barátja – volt ennek az egész Stercz estélynek, s pénzügyi hátterû pezsgõs társasági találkozónak spiritus rectora. Az õ tölgyfa-burkolatú részvénytársasági irodájából finom világnézeti selyemzsinórok húzódtak a fehérterror kormányköreiig, vastag üzleti drótkötelek a bankokhoz és a nagyiparhoz. De vezettek innen mindenféle közönséges madzagok: a titkos pénzügyi támogatás láthatatlan cukorspárgája a kisebbfajta pogromokat szakadatlanul napirenden tartó Ébredõ Magyarok Egyesületéhez, a megvesztegetés durva kenderkötele a nagyarányú politikai üldözéseket az egyes üzemeken belül külön igazgatósági szempontok szerint foganatosító rendõrséghez, s egy külön nemzetiszínû pántlika kapcsolatai egyenesen Friedrich István jelenlegi miniszterelnökhöz: egy hajdani kényszerû váltóprolongáció szomorkás emléke, még a miniszterelnök mátyásföldi gépgyáros korából.
    A szomszédos szobában a francia misszió õrnagya táncra kérte Stercz Amáliát. A Gésák hangjaira keringõzni kezdtek.
    – Nincs szebb a táncnál! – mondta Vészi fõszerkesztõ, kipislogva az ajtórésen. – Báró úr nem táncol?
    – A saját költségemre? – rázta a fejét Kohner, s nézte a zöld szalonbeli, kölcsönre váró õskeresztény urakat.
    A zöld szalon ajtaját, amely körül mindmostanáig teljesen hiába ólálkodott a Bazilika tömpe orrú plébánosa, ekkor egyszerûen becsukták. A heves politikai ambícióktól marcangolt plébános, akit csak afféle közvendégnek hívtak, künn rekedt. „A misét meg elhanyagolják", gondolta keserûen.
    Az ajtót a sóvárgó plébános tömpe orra elõtt méghozzá a tanácskozás egyik legalacsonyabbrendû résztvevõje csukta be! Egy gõgös arcú nyeszlett úr. Pakompartot viselt: dr. Preslmacher Albin, a pénzügyminisztérium egyszerû osztálytanácsosa, a cseréppipás Preslmacher pék diplomás idõsebb fia. („Az én Albim egy kiflit nem tud megsütni! – mondta róla odakünn büszkén az öreg pék. – Igazi államférfi! Bezárkózott!")
    – Ezt a Krausz Simont nem kellett volna meghívni? – vonta félre odabenn, a külvilágtól immár elszigetelt zöld szalonban Preslmacher osztálytanácsost az erõsen konyakillatú dr. Sámy, a teljesen keresztény, ámde a csõd szélén álló takarékpénztár ügyésze. – Annak könnyebb dohánya van!
    – Csöndet kérek! – mondta merev mosollyal a vézna pénzügyi államtitkár. A miniszterre nézett.
    – Uraim! – szólt mély s most kissé remegõ baritonján Pekár Gyula. – A szerencsétlen magyar haza...
    ...És megkezdõdött a nagy tanácskozás az ellenforradalmi kormánynak nyújtandó kilencszázmillió koronás bankkölcsön ügyében.

Halálkastély

Rekviem tizenkilencesekért

1.

Hajna András 1878-ban született Izsákon. Paraszt volt. Orosz fogságba került, majd harcolt a polgárháborúban a fehérek ellen. A Tanácsköztársaság idején az orgoványi Vörös Õrség parancsnoka volt.
    1919 szeptemberében Király József, B. Farkas János és Kristók József – Francia Kiss Mihály csendõrei – elfogták a tanyáján. Az Eszes-major közelében végeztek vele és több társával, miután összeláncolták õket. Tetemüket megcsonkították.

Csak a félelem magyarázza
annak tettét,
aki ellenfele tetemét is
megsemmisíteni igyekszik.

Csak a félelem,
amely reszketi a harmadik napot,
az esetleges feltámadás
rettenetét.

Csak a félelem,
amely hangoskodó magabiztossággal
födi el dermedtre kukult önmagát
önmaga elõl.

Csak a félelem,
amely csupán akkor fortélyos,
amikor a csalóka remény
mostohagyerekeit igazgatja,
de nagyon is – szinte nyomorultul -
áttetszõ,
leplezhetetlenül egyértelmû,
amikor a remények kivégzõosztagát
serkenti erõfitogtatásra.

Ezért világos mindig
a legsötétebb tettek logikája.

2.

Mészáros János 1879-ben született Aradon. Mint asztalos-vándorlegény sokat bolyongott Európában, és komoly mûveltségre tett szert. Néhány nappal a Tanácsköztársaság leverése elõtt Nagykõrösre küldték, városparancsnoknak. Ott fogták el a román csapatok.
    1919. augusztus másodikán a köveket hajigáló „statisztéria" sorfala között a városháza elé ácsolt pódiumra terelték, ahol egy román õrmester fejbelõtte. Amíg mindez zajlott, Mészáros János menyasszonyát, Szabó Júliát a városháza erkélyén meztelenre vetkõztették és megbotozták.

Nem tudják, mit cselekszenek.
Nem-e?

És ha az egykori halálraszántak
utódai egyszer valóban
kikaparják nekik a gesztenyét:
mit kezdenek majd vele?

Válhat-e gyülevész sokadalomból
a „hozzáértõ, dolgozó nép
okos gyülekezete?"

Akinek mindig is helyén volt a szíve,
annak hogy lehet most helyén a feje?
Meddig foltozható
a tömegek jelleme?

Ó jaj, mi lesz a sorsod
te szegény gesztenye?

3.

Szalma István 1886-ban született Budapesten. Itt, valamint Máramarosszigeten és Kaposvárott nyomdászkodott. A Tanácsköztársaság idején több fontos megbízatása volt.
    1919 szeptemberében a tiszti különítményesek elõbb kiszúrták a szemét, majd a nádasdi erdõben megásatták vele a saját sírját, és belelõtték.

Csak ásd, csak ásd a sírodat -
csupán a földbe menekülhetsz.
Mindenki másnak nagyszerû hecc,
hogy temeted saját magad,
csakis neked, neked nehéz
kivájni annyit a talajból,
amennyit nyomsz a latban. És
megmér a hely, ahol megalszol.

Csak ásd, csak ásd a sírodat
nagy gonddal, mert magadnak ásod,
szemed, füled, minden nyílásod
telítõdik a föld alatt,
betöm a föld mindent hamar,
üregtelen egyenletesség
olvaszt magába. És talaj
leszel te is, hó föd be, meg jég.

Csak ásd, csak ásd a sírodat -
néhány perc múlva belefordulsz,
s minden, mi voltál: szõrzet, csont, hús
- mint tõled szabadult anyag -
betársul engedelmesen
a nagy körforgás kényszerébe.
Nyugalmad nem lesz odalenn,
csak itt, amíg ásol. Csak élve.

4.

Kellner Sándor 1887-ben született Tiszaeszláron, szakmája szerint nyomdász volt. Egyike a KMP alapító tagjainak. A Tanácsköztársaság idején Sopron megye politikai biztosává nevezték ki.
    A fehérterror tobzódásakor Hartmann százados halálra gyötörte: elõször összeláncoltatta õt Knapp Gáborral s arra kényszerítette, hogy – lovaskatonák ütlegeinek záporában – térden tegyék meg az utat Soprontól Kõhidáig. Végül Knapp Gábor szemét puskavesszõvel kiszúrták és egy lucernaföldön agyonlõtték, Kellner Sándort pedig Hartmann százados a lovával rúgatta mellbe – majd tapostatta halálra.

Egy ló, egy ló lett cinkosuk!
Emberré süllyedt volna õ is?
Nem látta, hogy akibe rúg,
már rég merõ seb és merõ víz?
Ki tartja féken a lovat,
melynek gazdája a nyeregben
szörnyû sebeket osztogat
vadállatnál féktelenebben?
Annyival sem különb a ló
annál, aki õrjöng a hátán,
amennyivel a nyaktiló
túlnõ martalócok dzsidáján?

Így látszik, nincs egyetlenegy
élõlény sem, amely a földön
úgy folytatná az életet,
hogy senki bele ne dögöljön.

5.

Sneff József 1887-ben született. Asztalos volt Nagykanizsán. A vasutassztrájk egyik szervezõje volt, emiatt börtönbe került, ahonnan az õszirózsás forradalom szabadította ki. A Tanácsköztársaság idején Zala megye egyik vezetõje lett.
    1919. október 9-én ölték meg. Akkor már harmadik hónapja feküdt egy barakk-kórházban súlyos tüdõbajával. Ki sem vitték a kórházból: Zsifkovics alezredes a fejét satuba szoríttatta, lábait pedig a vaságy végéhez drótoztatta. Lábujjai közé papírszeletkéket dugdostak és meggyújtották. Így szórakoztak vele jó ideig, végül a satut úgy találták meghúzni, hogy az agyongyötört ember koponyacsontja összeroppant.

Aki tehetetlenre támad,
annak bûnére nincs bocsánat.

A kard-ki-kard, a szemtõl-szembe:
ellenfényt hint a küzdelemre

s hõs hevületté lesz – a gégen
miatt – a pír, mit fest a szégyen.

Átfényezõdik így a kétes
célú harc is, mert kétesélyes.

Ám akit visszaélni késztet
hiánya gúzsnak és kötélnek

s féktelensége mámorában
- melynek mélyén ezernyi gát van -

kikötött ellenfélre támad:
annak bûnére nincs bocsánat.

6.
 

F. Bede László 1891-ben született Szolnokon. Munkás volt, a MÁV javítómûhelyében dolgozott. A Tanácsköztársaság idején a megyei direktórium katonai szakosztályának vezetõjévé nevezték ki.
    1920 áprilisában Héjjas Iván különítménye elhurcolta, s egy magányos erdészházban – az úgynevezett Halálkastélyban – válogatott kínzásoknak vetette alá. Társaival addigra már végeztek: Pálfy János nyomdász holtteste nagyvadak nyúzására szolgáló kampón lógott egy csempézett kamrában, amelynek padlóján Virág János lakatos teteme kettévágva, asztalán pedig Hoksári János fõtõ hullája megnyúzva hevert. F. Bede Lászlót még elevenen deszkakoporsóba fektették és szabályszerûen átfûrészelték a fejét.

Mert az ember mindenre képes:
fogat piszkál, mikor kivégez,
koporsónál újságot olvas,
még bekecse bõre is ordas.

Mert az ember mindenre képes:
bankókra váltja, amit érez,
pénzzé teszi szerelmét, gyászát -
kamatozó letét a válság.

Mert az ember mindenre képes,
kétli, amiben illetékes,
ám abban, mihez köze nincsen:
olyan biztos, akár az isten.

Mert az ember mindenre képes,
ha megsimít is – összevérez,
ha megsegít is – föld alá nyom.
Élete túltesz a halálon.
 

7.

Entzbruder Dezsõ 1894-ben született. A tanítóképzõt Pápán végezte el, majd Sárváron kapott katedrát. Jól zongorázott, kísérõ- vagy szólópianistaként gyakorta szerepelt nyilvánosan. A Tanácsköztársaság idején Sopron városának katonai biztosaként mûködött.
    Az összeomlás után feldbachi tiszti különítményesek végeztek vele: kezét vaspánttal szorították a huszárlaktanya õrszobájának asztallapjához és kalapáccsal szétverték, majd megrendezett szökési kísérlet közben egy kukoricaföld szélén agyonlõtték.

Ne lõj a zongoristára -
elég, ha a kezét töröd.

Csak a kezét, hogy meg ne sántuljon!
Csak a kezét, hogy bukjon fel
a billentyûsoron!

Csak a kezét, hogy a Marseillaise,
a Rákóczi-induló, a Forradalmi etüd
életre ne keljen többé a kezétõl,
de még az Appassionata, az Allegro barbaro sem!

Semmi, ami ripityává zenghetné
az eszmélet tétova elõremozdulásának
nyúlós rettegésbõl kövesült, néma torlaszait!

Semmi,
amitõl a lelkiismeret háborgóbb lehet,
maga a lélek pedig csöndesebb!

Semmi, ami magabiztosabbá igézhetné
a Mindenség engedékenységét a parány iránt,
a tétova hajlandóságot mások iránt,
a szívmeleget, mely az ûrhidegen átfut,
és a tiszta gyûlöletet, amely aljasságok ellen
lobban fel mindig!

Semmi, ami a lelkek jobbik felének
zengõ megtestesülése a csillagnémaságban -
és semmi, ami csak addig érvényes, amíg örök!

Ne lõj hát a zongoristára.
Elég, ha a kezét töröd.

ANTONIO MACHADO

A gaztett Granadában történt
Federico García Lorca halálára

1.

A gaztett
Látták lépegetni a fegyverek közt,
végig egy hosszu utcán,
ki a hideg mezõre;
még csillagok ragyogtak az ég alján.
Meggyilkolták Federicót,
amikor pirkadt a hajnal fénye.
A csendõr hóhérok nem mertek
belenézni a szemébe
és behunyt szemmel így rebegtek:
„Téged már az Isten se ment meg!"
Holtan hullott le Federico,
- ólom ütött sebet szívébe, vér csordult homlokára -
... S hogy Granadában történt a gaztett,
tudjátok! Az õ Granadájában, a szegény Granadában!

2.

A költõ és a halál
Látták sétálni kettesben a halállal,
de nem félt kaszájától.
A nap már tetõrõl tetõre hágott
és kalapácstól csengett üllõ és hámor.
Federico csak átölelte
a halál derekát és így szólt néki:
„Mert tegnap még versemben, kedves párom,
a te két kezed ütemes tapsát csenditém ki,
a te ezüst sarlód éle villant tragédiámban,
forró dalomhoz hõs jeget te adtál,
- a gaztett Granadában történt, Granadában! -
az élõ húst dalolom majd, mely lefoszlott rólad,
volt nagy szemed, melynek hûsölte árnyékában,
hajad, mit lopakodva lebbentett a szél,
piros ajkad, mit csókolni úgy imádtam.
S ma is, mint tegnap, cigánylány, halálom – a halálban,
milyen jó is egyedül lenni véled,
az én szerelmes, szép Granadámban, itt Granadában!"
 

3.

Ott látták lépdelni õt...
                            Emeljetek barátaim,
kõbõl és álomból síremléket
a költõnek az Alhambrában,
szökõkút fölé, hogy hulló vízcsepp zokogja lágyan
s hirdesse örökké,
hogy a gaztett Granadában történt, Granadában...

ANDRÁS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA           

Don Quijote polgártárs

Don Quijote és Sancho Panza mindmáig a világot járja. Egy este beállítottak A huhogó bagolyhoz címzett fogadóba, mely Alta falu szélén áll, Sevillától nem messze. Franco tábornok uralkodott arrafelé azokban a bús idõkben, tehát ama felkelés idején történt az eset, amikor mindenféle gyülevész népség gyújtogatta a gazdaságokat és akasztgatta fel a becsületes parasztocskákat. A mondott faluban Franco katonái minden épen maradt házat elfoglaltak, nem akadt hát sehol egy üres nyoszolya. Don Quijote és Sancho Panza az egész életpuszta falut végigjárta, hasztalanul kérdezõsködve éjszakai szállás dolgában. Akkor Sanchónak eszébe jutott a kültelki kurtakocsma, és hívta a lovagot, hogy menne utána.
    – Jól tette kegyelmed – mondta, amint A huhogó bagoly felé közeledtek –, hogy szamaram lépteire bízta magát, mert ez minden fülét hegyezõ és iázó teremtmények legokosabbika. Az igazat megvallva éppen õ adott jelt nekem, szénaköteget szimatolva abban az irányban. Az õ érdeme lesz, hogy meleg istállóban, azaz ha úgy tetszik, kastélyban térünk nyugovóra; az õ érdeme lesz, hogy nem bitófák alatt fogunk hálni, hanem szénában, pompás fedélszékkel a fejünk felett, vagy ahogy kegyelmed mondja, kastélyban, festett mennyezettel a fejünk felett, szépséges hölgyek dalától kísérve.
    – Rendben van – felelé Don Quijote –, szamarad megállt, szállj hát le róla, és beszélj a fogadóssal.
    – Azt akarja mondani kegyelmed, hogy tárgyaljak a várúrral? – érdeklõdött a fegyverhordozó.
    – Azt akarom mondani, amit mondok – szögezte le Don Quijote. – Ideje, barátom, való nevükön nevezni a dolgokat.
    E szavakra Sancho csodálkozva nézett urára: úgy rémlett neki, hogy nem ismer rá. A jámbor lélek, miután kellõképpen kicsodálkozta magát, leszállt szamaráról, és általvetve karján a kantárszárat, indult megdöngetni a kaput. Alig dörömbintett egypárat, kinyílt a fõhomlokzati ablak, és kirohant a kapun egy csomó katona. Mind Sanchóhoz rohant, kérdések özönét zúdítva rá. Ámde idegen nyelven beszéltek, s a fegyverhordozó tanácstalanul állt, nemkevésbé a lovag.
    – Az Ír legyen segedelmünkre – mondta gazdájának Sancho, miután szót váltott az idegen katonák parancsnokával –, egy kukkot sem értek, de a bitófákból, amiket láttunk, úgy ítélem, hogy a fickótól nem sok jóra számíthatunk. Fordítsunk hátat neki, és engedje meg kegyelmed, hogy Rocinante meg a csacsim intsenek búcsút nekik.
    Szólt és megkísérelt kereket oldani a bölcs Sancho Panza, mindenekelõtt a nyeregbe pattanni. De mielõtt felemelhette volna a lábát és megmarkolhatta volna a kantárszárat, az idegen martalóchad nekiállt gyomorba öklelgetni, Don Quijotét is lerántották lovárul. Ám mihelyt Sancho a földön látta gazdáját, akkora volt felháborodása és akkora erõ költözött karjaiba, hogy könnyûszerrel tépte ki magát gyötrõi kezébõl. E tette végeztével kiáltozásba fogott a bátor fegyverhordozó, kiáltván: „Ti, koszfészek, ti akasztófavirág-csokor, hát nem látjátok, kihez van szerencsétek? A hétszázát, hát hordoz a hátán a föld olyan tompaagyút, aki nem tudja, ki az a Don Quijote de la Mancha?"
    Amint elhangzott ez az elõkelõ név, az idegen katonák zsebre dugták a kezüket, és kivált a csoportból egy fickó, aki Spanyolországban született volt, s a külföldiekkel együtt szolgálta Francót. Ez az ember képes volt idegen nyelveken beszélni, és azt mondta: „Õrmester úr, katona urak, látom és tapasztalom, hogy ez a vén bolond igazat beszél. Az önök elõtt álló maskara valóban Don Quijote. Igaz, hogy egy Koldusfalvy gróf, fokhagymát és vöröshagymát eszik póréhagymával, és soha életében nem volt egy húszas a markában, de mit sem tesz az, úr õ és az urakhoz húz, ennélfogva nem bírunk vele."
    Aztán a mondott lázadó arról beszélt a külföldi õrmesterrel, hogy micsoda becsülete van Don Quijoténak Spanyolországban.
    – Rendben – felelte végül a hadfi, kinek a jeles õsök valának a gyengéje –, ha ez a fickó valóban kékvérû, megajándékozom az életével. Kotródjék a csõrbe, de istenuccse, ha kém találna lenni, ha valami jelt próbál adni azoknak a spanyol ördögfajzatoknak, kötelet rakatok a nyakára.
    – Helyes, õrmester úr – mondá a felkelõ, õ tolmácsolt, és miután kedvére kibeszélte magát, elvezette Don Quijotét és Sachót a megjelölt helyre. – Hallottam, hogy Ön igen szórakoztató õrült, a szolgája pedig olyan mókamester, amilyenbõl nem esik tizenkettõ egy tucatra. De mi az ördögért hallgat olyan megátalkodottan? – kérdezte útközben az õr Don Quijotét.
    A lovag eleresztette a kérdést a füle mellett, szeme sem rebbent, de Sancho, minthogy ízig-vérig katona volt, visszavágott: – Arra majd akkor fogok válaszolni, ha az a puska nem a te válladon fog lógni, hanem az enyimen.
    – Nicsak, nicsak, talán köztársasági vagy?
    – De még mekkora! – rikkantotta Sancho, és elvigyorodott, mintha tréfálna.
    Ilyen társalgások közepette értek õk hárman a csõrhöz. Ott a francoista felkelõ felszólította Don Quijotét, hogy adja át a fegyvereit. Ez megtörtént, ekkor kettétörte a lovag kopjáját, és két gerenda közé nyomván be kardját, avval is úgy tõn.
    – Hát ez meg mi? – dörmögte Sancho. – A gazdám nem védekezik? Hát nem forr fel a vére, hát tõri ezt a hallatlan megszégyenítést?
    Ám Don Quijote a kisujját sem mozdította, egy szót sem szólt. Csak állt, és meresztgette a szemét körös-körül. Mikor szeme megszokta a sötétet, és felemelte a fejét, akasztott embert pillantott meg, ki a kötele végén forgott lassan körbe-körbe.
    – Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében! – kiáltott fel Don Quijote keresztet véve. – A szentháromság nevében, engedjétek, hogy levegyem azt a holttestet a gerendáról.
    – Felõlem – válaszolta a francoista felkelõ – az csináltok, amit akartok, de azt látom, hogy félreismertelek benneteket, mihaszna népség vagytok. Gondolnivaló volt: nyápic úr, pókhasú szolga...
    – Ha már a szolgáknál tartunk, meg tudnád mondani, miért álltál be ezek közé a gégemetszõk közé?
    – Ne játszd az agyadat, örülj neki, hogy még nincs kiloccsantva! – E szavakkal a francoista felkelõ befejezte a társalgást, és indult kifelé.
    Ezalatt Don Quijote odaállíta két bakot, ahol az akasztott ember függött, állványzatfélét eszkábálván levevé a halottat, és egy köteg szalmára tevé.
    – Hitemre – kiáltá az arcába pillantva Sancho –, hiszen ez leány!
    – Ez Dulcinea – mondta Don Quijote egy percenetnyi hallgatás után. Így szólván térdre ereszkedett ott, ahol a leány feje nyugodott, éppen úgy, ahogyan a hóbortos idõkben szokta volt tenni, és úgy maradt mozdulatlanul két Üdvözlégy elmondására való ideig. Midõn betelt szeme a hulla arcának látványával, Don Quijote a francoista felkelõhöz fordult azzal a kéréssel, mondaná meg neki, mit követett el a szerencsétlen, és miért végezték ki.
    – Ez a vászoncseléd – felelte a francoista felkelõ – szembefordult a katona urakkal, és azt kiáltotta az arcukba, hogy Éljen a spanyol köztársaság! Éljen a spanyol nép és a szabadság!
    – Az ilyen bõn halállal büntetendõ? – kérdé újfent Don Quijote.
    – Meghiszem azt! – igenelt a francoista felkelõ, azzal a kopjamaradványokat, valamint a kettétört kardot összeszedvén a kapu felé tartott.
    – Hát akkor – kiáltá Don Quijote –, hallgasson ide a szavamra! Hallja, mit vallok én! – Így szólván elragadta a felkelõtõl puskáját, és a fülébe harsogta azt a mondókát, amiért Franco tábornok kötelet osztogat.
    Majd a felkelõt megkötözvén és száját felpeckelvén nyeregbe szállt Don Quijote, és ügetésbe fogott. Gyorsabb vágtára gondolni sem lehetett, lévén Rocinante évek óta mellsõ lábaira sánta, Sancho szamara pedig csak egy szegény pára, mely ha nagyon hajtják, akkor is csak ügethet. Mindazonáltal, miután megtettek egy darab utat és elzengett mögöttük a puskalövés, Sancho megkérdezte a gazdájától: – Kegyelmes uram, az üldözött ellenség mögöttünk található, és ha szólhatok egyszerû paraszti eszem szerint, szinte azt mondhatnám, hogy mi menekülünk, más szóval pucolunk, mint annak a rendje.
    – Ugyan, Sancho, hagyd ezeket az irodalmias fordulatokat, és pucoljunk gyorsabban – felelé Don Quijote.
    – Bizonyos vagyok benne – tette hozzá egy idõ után –, hogy két magunkfajta fickónak nincs joga otthagyni valahol a fogát csak azért, hogy bizonyságát adják bátorságuknak. Bizonyos vagyok benne, hogy valami jobbra teremtettünk.
    – Haj – siránkozott Sancho, félbeszakítva panaszolkodásával Don Quijote szózatát –, kegyelmed sem rejtheti véka alá, hogy menekülünk; hogy illik az mesterségünk címeréhez: a kóborlovagságéhoz?
    – Lárifári – mondta Don Quijote, és megtartóztatta magát a lovagrendekrõl szóló beszédektõl. – Az õ mértéktelen gáncsnélküliségük elvette az eszemet – tette hozzá egy kis idõ múlva –, de az az alávalóság és gazság, amit az utóbbi hónapokban tapasztaltam, visszaadja.
    – Azt mondják – szólalt meg ismét Sancho, a szamár minden zöttyenésére nyekkenve egyet –, azt mondják, nyugtával dicsérd a napot. Kegyelmes uram örvend eszének megjöttén, holott csak az imént tett meg ismét Dulcineává egy parasztlányt. Az én fegyverhordozói eszem ugyanis azt súgja, kegyelmes uram, hogy az egy mosónõ volt.
    – Minden spanyol lány Dulcinea! – válaszolta Don Quijote megújhodott eszéhez méltó komolysággal. – Minden spanyol nõ Dulcinea – ismételte Don Quijote –, és minden spanyol férfiban fejedelem rejlik. Te, Sancho, e tekintetben figyelemreméltóbb adottságról tettél tanúságot, mint akármely született herceg. Ez a fejedelmi vonás teszi, hogy a spanyolok mindennél jobban szeretik a szabadságot, és el nem viselhetik a zsarnokságot.
    – Ezt megértem, kegyelmes uram.
    – Ne nevezz kegyelmes uradnak – szólalt meg még egyszer Don Quijote –, hanem polgártársnak. Szólíts így, és ne keseregj, hogy menekülünk. Három nap múlva odaérünk a köztársasági ármádiához, és ha Isten is úgy akarja, bebizonyíthatjuk bátorságunkat. Így érzem, ez most a fegyelmezettségben rejlik.

1937

HAP BÉLA FORDÍTÁSA